Garai Márk: A hódok élete és meséje
Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!
A hódok nagyon szeretik az erdős, vizes részeket. A hódok olyan sok hódvárat is tudnak építeni egy helyre, hogy falunak is lehet nevezni. Ezek a hódfalvak. Ebben a faluban lakik egy hód, közeli barátom. Talán neked is. Hát róla mondok én most mesét. Szóval ez a kis hód szeretett iskolába járni.
− Most matek óra lesz! – szólt a tanár.
− Ez az! − ujjongott a kis hód.
− Írjátok fel: „Házi feladat” − szólt a tanár az óra végén −, és még írjátok le, hogy 10+111=.., 100:10= …
− Riiiiiiiiiiii!!! − megszólalt a csengő. A diák hódok kimentek az udvarra. Ki hintázni, ki csúszdázni ment, ki pedig faragott a kinti iskolai fafaragó szakkörön. A kis hód fát faragni ment.
− Szabad faragás van? − kérdezte.
− Természetesen! − mondta a faragó tanár. A kis hód egy hopjafát faragott. Amikor kész lett, a tanár ezt mondta: − Szép lett!
− Köszönöm − mondta a kis hód.
− De most térjünk vissza a hódok életére − mondta a tanár. − Nagy bundájuk vízhatlan, lábujjaik között úszóhártya feszül. A hódok, mondhatjuk, „vakok”. A hódok a hódvárat a víz közepébe építik.

Garai Márk illusztrációja Gratulálunk, bekerült rajzod a mesekönyvbe!
A kicsi hód ezután hazament, mert ő nem járt hódközibe. A lecke csupán annyi volt, hogy kellett egy sajátkészítésű hopjafát csinálni.
A lecke után kiment az erdőbe egyet bogarászni. Az erdőben talált egy veszélyeztetett, kihalóban lévő bogarat, csápcsintát. Ez a bogár, ha megcsíp egy hódot, az nagy valószínűséggel meghal. A kis hód iszkolt is el, de azért vissza−visszanézett. Otthon elmondta a mamájának, hogy mit látott.
− Mami te már láttál csápcsintát?
− Igen, láttam.
− És megcsípett?
− Nem, dehogy is!
− Puff!
− Mi volt ez? − kérdezte a kis hód?
− Ez a csápcsinták hangja.
− És meg akarnak támadni minket?!
− Igen! Fiam, van neked hegyes fád?
− Igen − mondta a kis hód.
− Akkor hozd ide!
− Máris! Itt van.
− Ááááááá!!! − Így iramodott neki a kis hód mamája a falnak a hegyes bottal, mire a csápcsinták elrepültek.
− Ügyes vagy mama! − mondta álmélkodva a kis hód.
− Köszönöm, de most már aludjunk! − mondta a kis hód mamája.
Reggel a kis hód nagyon örült, hogy szombat van.
− De jó, hogy ma nem kell iskolába menni!
Ezek után nekiállt, hogy írjon egy listát a mai napról: „9:15 kirándulás, 13:15 fafaragás, …”
− Ó, mindjárt 8 óra 30, és mennyi mindent el kell még intéznem! − mondta a kis hód.
Pont 9 órára ért oda az erdőbe. Az idegenvezető elmondta, hogy mik a szabályok, és befejezésül azt mondta, hogy a közeli büfében lehet enni is. A kis hód 1hollálért vett egy hódburgert.
− Mindenki megvette, amit kell? Mehetünk kirándulni? − kérdezte az idegenvezető.
− Igen! − mondták a hód gyerekek. Útközben találtak egy jó nagy forrást.
− Lehet búvárkodni! − mondta az idegenvezető.
− A kis hód megtalálta egy stegosaurus bordáját.
Eközben a vezető talált egy csónakot, és betessékelte a gyerekeket. Amikor egy vízeséshez értek, a csónak lezuhant, és eltörött. Sokan megsérültek. A hódok csináltak maguknak hódvárat. A kis hód is segített, ott ápolták a sérülteket is. Este lett. A hódok első napja a vadonban. Reggel a kis hód sütött hódszalonnát, de sajnos kevés
volt, így fejenként mindenkinek egy kis kocka jutott csupán. Reggeli után mindenki elindult valamerre, ki tudja merre, és megkeresték otthonukat. Szerencsére mindenki hazatalált. Ha még ma is bolyonganának, az én mesém is tovább tartott volna.
2016
Előző bejegyzés
Következő bejegyzés