Lóczi Virág: Ledér, az öreg ló

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Ledér, az öreg ló egy napon arra gondolt, nem lesz ez így jó.
− A fiatal lovak egész nap legelésznek, nincs a hátukon nyereg, szájukban zabla, én pedig egész nap dolgozom, mindig terepre járok a gyerekekkel! − gondolta.
Az istálló udvarán lakott egy kutya, akit Foltosnak hívtak. Foltosnak volt egy testvére is, akit pedig Kormosnak hívtak. Ledér és Foltos jó barátok voltak, de Kormos félt a lovaktól. Testvére nehezen tudta csak meggyőzni arról, hogy a lovak nem veszélyesek, de soha ne álljon a hátuk mögé, mert akkor nem látják. Ezért rúgta meg kölyökkutya korában egy harapós póni.
Foltos látta, hogy a barátja nagyon fáradt, nehezen megy neki a vágta. Segíteni akart. Megkérte Kormost, beszéljenek a fiatal lovakkal, vegyék át Ledér helyét, legyenek ők az iskolalovak, Ledér pedig csak legelésszen a legelőn zabla nélkül a szájában, és csak akkor vágtázzon, ha akar. Így velük, kutyákkal is többet tud majd beszélgetni, futkosni, pillangókat kergetni. Kormos még mindig félt a lovaktól, de Ledérben megbízott, szerette őt, ezért segített testvérének.
A kutyák addig ugatták a lovászokat, amíg észre nem vették, Ledér bizony megöregedett. Eltelt egy év, vagy kettő, a fiatal lovakat betanították az emberek. Már ők jártak terepre a gyerekekkel. Ledér pedig örült, mert nyugdíjba mehetett. El is mesélte ezt a barátainak.
− Ez fantasztikus! − mondták a kutyák.
− Rendezzünk egy hatalmas bulit! − mondta Ledér. Minden állatot meghívtak az istállóból és a környező nagy legelőről. Volt ott mindenféle állat: szamár, malac, tehén, kacsa, liba, tyúk, cica, bárány, tengerimalac, papagáj, egér, füstifecske, csúszka, no meg a kutyák és a lovak. A madarak koncertet adtak Ledér tiszteletére, még a sárgarigó is eljött énekelni, és elfütyülte fűnek-fának, Ledér végre megpihenhet. Én is ott voltam, jót mulattam.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.