Apai Liliána: Tapsi kalandja

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Abban az erdőben élt egy nyuszi család. Nyuszi mama, nyuszi papa és a három kis nyuszi. A legkisebbik volt a legkíváncsibb és a legfurfangosabb. Egész nap csak a kalandokat kereste az erdőben. Meg is gyűlt a baja az erdő lakóival, ezért úgy döntött, hogy elmegy világot látni. Egy napsütéses reggelen, mikor mindenki felébredt, az asztalhoz ültek reggelizni. Volt mindenféle finomság: répa, káposztalevél. Mikor Tapsi megette az utolsó káposztalevelet is, felállt az asztaltól és nyuszimamához fordult. Azt mondta:
– Nyuszi mamókám, engedj el engem-világot látni!
Nyuszimama gondolkodott, és azt mondta:
– Miért akarsz minket itt hagyni? Talán nem jó neked itt az erdőben?
– De, nyuszi mamókám, csak világot szeretnék látni!
Mivel nyuszimama nagyon szerette Tapsit, útnak indította. De mielőtt útnak indult volna, odacsomagolt neki: répát, káposztasalátát, de ami a legérdekesebb, egy varázsport is rakott oda. Tapsi megnézte, hogy nyuszimama mit csomagolt oda neki. Belenézett és csodálkozott, hogy mi ez? Megkérdezte:
– Mi ez, amit bele raktál a táskámba?
– Ez tudod mi Tapsi? Egy varázspor. De ez nem akármilyen, ez olyan, hogy ha az orrodra raksz egy kicsit, bármilyen helyre elmehetsz.
– Hű, ez érdekesnek hangzik! – gondolta Tapsi. De mielőtt útnak indult volna elköszönt a családjától. Ment mendegélt egyszer csak egy hangot hallott. De Tapsi nem tudta, hogy mi az? Mikor fölnézett, látja, hogy egy holló repül felé. A holló felkapta Tapsit és vele szállt tovább. Tapsi nagyon megijedt, és kiabálni kezdett:
– Engedj el! Tegyél le azonnal! – a holló elengedte. Zuhanás közben gyorsan bekente az orrát a varázsporral és becsukta a szemét. Egy kis faluban találta magát. Örült neki, mert mindig is egy faluban szeretett volna lenni. Ment, mendegélt, sétálgatott, egyszer csak azt gondolta magában:
– De furcsa ez a falu, teljesen más, mint az erdő! Sétálgatás közben keserves csiripelést hall, körbe néz, de nem lát semmit. Egy szép bokor tövében megpillant egy árva, magatehetetlen piciny kis fecskefiókát. Odasiet hozzá és megkérdezi:
– Hogy kerülsz te ide? Hol van a mamád?
– Kiestem a fészekből, a testvérkéim kiejtettek. Veszekedtünk az utolsó kukacon, ezért estem ki. Nem tudok visszarepülni, nagyon fáj a szárnyacskám!
Tapsi megfogta a fecskefiókát, orrára szórt a varázsporból és máris a fészekben találták magukat a többi fióka között. Nemsokára a fészekhez repült fecskemama is. Nagyon meglepődött, amikor meglátta a fészekben Tapsit. A fiókák elmesélték, hogyan került oda.
– Hálás vagyok neked, amiért megmentetted a fiókámat! – csiripelte boldogan fecskemama.
– Szeretném, ha a fészkünkben laknál egy darabig! Nagy segítség lennél nekem, amikor elmegyek eleséget hozni a fiókáimnak!
Tapsi ott lakott egy darabig a fecskefészekben. Jól érezte magát, de csábította a falusi élet. Ezért egy kora reggel mikor, mindenki aludt Tapsi kimászott a fecskefészekből és elindult arra, amerre a kíváncsisága vitte. Sok szép házat látott, szép füves udvarral. Az egyik udvaron meglátott egy kislányt, aki egy labdával játszott. Tapsi nagyon szeretett volna vele labdázni. Odalépett hozzá és azt kérdezte:
– Játszhatok veled?
A kislány nagyon meglepődött, hogy egy nyuszi nem fél tőle, és labdázni szeretne. Hamar összebarátkoztak, egész nap együtt voltak. Reggeltől estig játszottak, együtt ettek, aludtak, sétáltak. Telt-múlt az idő, Tapsinak eszébe jutott a családja. Nagyon hiányzott neki nyuszimama, nyuszipapa, nyuszitestvérek, meg az erdőlakók is. Egy este, amikor lefeküdt aludni eszébe jutott, hogyan szokta nyuszimama álomba ringatni. Sírni kezdett, alig várta, hogy reggel legyen. Elköszönt a kislánytól, megköszönt neki mindent és a maradék varázsport az orrára szórta, behunyta a szemét és mire kinyitotta, ismét az erdőben találta magát.
Nagy öröm volt a nyuszi családban, Tapsi elmesélte a hollóval, fecskével, és a kislánnyal való kalandjait és belátta, hogy bár sok helyen járt, mégiscsak legjobb otthon.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.