Borbiró Dóra: A varázskenyér

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt egy szegény ember, akinek volt húsz gyermeke. Tizenkilenc fiú és egy lány. Az embernek volt egy felesége, aki éjjel-nappal dolgozott a ház körül, és nagyon keveset aludt. Egy nap a szegény ember gyerekei játszottak az udvaron. Egyszer csak felkiáltott az egyik gyerek. Menten odarohant a többi is. A szegény ember felesége épp valami ennivalót keresett a kunyhóban, de nem talált semmit. Mikor meglátta az udvaron az összegyülemlő gyereksereget, érdeklődően kiment hozzájuk. Mit találtatok gyerekek? kérdezte az asszony. A gyermekáradat körbevette azt, amit észrevettek. Mikor megkérdezte az anyjuk mit találtak, odaengedték, hogy megnézze. Az anya felvette a földről és izgatottan bevitte a konyhába. A szegény ember ott ült az asztalnál, várva éhesen az ebédet. A gyerekek is rohantak az asztalhoz korgó gyomorral. Az asszony megmutatta urának, hogy mit találtak a gyerekek. Egy kenyér volt. A szegény ember csillogó szemmel mondta az asszonynak, hogy gyorsan csináljon belőle egy kis zsíros kenyeret. Mikor a késsel fel akarta szelni, egy hang azt mondta:
– Ne vágjatok fel!
Az éhes család ijedten nézett a kenyérre, majd az így folytatta mondanivalóját:
– Ha nem esztek meg, teljesítem három kívánságotokat!
A család tagjai mosolyogva néztek egymásra. Egyszerre mindenki sorolni kezdte, hogy mire vágyik. A kenyér felkiáltott:
– Állj! Csak egymás után mondjátok, hogy mit szeretnétek! Három kívánságotok lehet.
A szegény ember felállt a székről, és azt mondta:
– Gyertek ide! Egyesével mondjátok el, hogy ki mit kér, és utána megszavazzuk, hogy melyik a legjobb és a leghasznosabb döntés.
Így is lett. Mindannyian összegyűltek és beszélgettek. Volt itt mindenféle kérés. A
családtagok közül az apa állt ki és elkezdte mondani a döntéseiket:
– Az első kívánságunk, hogy minden nap legyen étel bőségesen az asztalon.
Majd folytatta:
– A második kívánságunk az, hogy egész életünk során legyen pénzünk kifizetni az adókat, és a családnak sose kelljen a hidegben aludni. Egyszóval legyünk gazdagok!
Azonnal gyűrűk, selyemruhák termettek rajtuk, és mintha egy palotába kerültek volna, olyan gyönyörű hely lett a kis házból. A háznép elgyönyörködött. Az apa folytatta a mondanivalóját:
– A harmadik kívánságunk…
Nem tudta folytatni, mert az asszony beleszólt:
– Állj! A harmadikat még meg sem beszéltük!
– De megbeszéltük! Azt mondtátok harmadik kívánságnak, hogy én legyek a leggazdagabb a faluban, és ti majd kiszolgáltok, mindenhez engedélyt kértek tőlem még ahhoz is, hogy pisloghattok-e. Rendben tartjátok a házat és az udvart, én meg adom a részeteket a pénzből, de nekem marad a legtöbb.
– Ilyet nem is beszéltünk! Te csak magadnak akartad az összes kívánságot! Bárcsak a hátadra ragadna az összes pénzed és megtudnád, hogy milyen nagy teher a gazdagság!
Egyszerre az összes pénz a hátára tapadt a szegény embernek. Az asszony nem akarta ezt kérni, véletlenül csúszott ki a száján. Az ember jajgatva leborult a földre. Mindenki odagyülekezett.
– Jaj, jaj de fáj a hátam!mondta fájdalmasan a szegény ember.
Az asszony sírva odarohant és ezt mondta:
– Bocsáss meg nekem! Nem akartam, csak ideges lettem, és kicsúszott a számon.
A most már gazdag ember ezt válaszolta:
– Semmi baj, megbocsájtok! De a hátamon van az összes pénz, amit kértünk és valahogy le kellene szedni onnan!
Az asszony odament a kenyérhez:
– Kenyér! Nem kérhetjük vissza az utolsó kívánságot?
– Nem, sajnos nem tudom visszavarázsolni a kívánságotokat! Sajnálom!
Az asszony sírva fakadt. De azon nyomban elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy van egy hal a tóban, ami szintén kívánságokat teljesít, és tartozik a hal egy kívánsággal neki, mert megmentette a halásztól. Sietve kiment a tóhoz és elkezdte kiabálni:
– Hol vagy aranyhal? Hol vagy? A hal előjött a nádas közül és ezt kérdezte:
– Jó napot! Miben segíthetek? Ó várjunk, én magát ismerem! Maga mentett meg a halásztól! Jött beváltani a kívánságot?
– Igen! Véletlenül azt kívántam egy kenyértől, hogy az uram hátára ragadjon az összes pénzünk. Ezt most vissza szeretném csinálni! Azt szeretném, hogy minden visszaálljon a régibe! És lássatok csudát, egyszeriben minden visszazökkent a helyére.
Igaz, hogy szegények maradtak, de boldogabbak voltak pénz nélkül. A pénz nagy teher volt számukra. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2016