Gonda Katinka: Tornádó és én

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Végre vasárnap, este hat óra Anya is elkészítette a kedvenc vacsorámat, a zöldséges omlettet, egy bögre tejjel. Én alig bírtam magammal, hiszen holnap megyek, a lovas táborba egy hétig együtt leszek a barátnőmmel, Fannival és a kedvenceimmel, a lovakkal. Így hát gyorsan ettem a vacsorámat, Anyu is olyan nagy szeretettel készítette Nekem, hiszen egy hétig nem leszek itthon. HOLNAP LOVASTÁBOR!!!!!!!!
Az este hátralevő részében mindig az órát néztem, ami, lassan de tudatosan haladt előre és közben azt mondta, hogy tik-tak, tik-tak, ami késik, nem múlik… próbáltam rajzolni, hisz úgy szeretem azzal lefoglalni magamat. Egyszer csak Anya is jött, hogy:
– Kincsem gyere lefeküdni, holnap vár a nagy nap, amit úgy vártál – majd rám mosolygott azokkal a szép barna szemeivel.
Én megöleltem, puszit nyomtam az arcára és álomra próbáltam hajtani a fejem. Alig tudtam elaludni annyira izgultam már, de végül éjféltájban sikeresen lehunytam a szemeimet. A lovaglásról álmodoztam és arról, hogy csak úgy vágtázom egy szép kancán, ki gyönyörű, kecses és tündöklő. Aztán pedig hat órakor ébresztett is az órám. Gyorsan kipattantam az ágyból és már fel is vettem a kedvenc ruháimat. A piros nadrágomat választottam, a fehér rövid ujjú felsőmmel, amin a felirat „I love horses”. A hajam is jelentősen rendezetlenül állt, lehet, hogy azért mert kimondottan viszolygom a fésülködéstől, de egy lófarkat csak készítettem sebtében. Aztán futottam Anyuhoz, hogy készen vagyok. Villámgyorsan megettem a reggeli áfonyás-narancsos palacsintámat, ami mellesleg isteni finom volt, meg persze felhörpintettem a narancslevemet. Így már kezdetét vehette a mai nap! Anyukámmal elindultunk autóval felvenni Fannit az én kedvenc, egyetlen barátnőmet, aki igaz kicsit feledékeny, ezért még vissza kellett fordulni a fogsuvickolójáért és a kobakjáért. Szerencsére Kenderes a ,,szomszéd” falu ezáltal hamar oda is értünk a kastélyhoz. Kiszálltunk a gépjárműből és tátott szájjal csodáltuk a Horthy műemléket. Még pedig azért mert az épület régi, mégis sejtelmes, s varázslatos is volt egyben. A megbeszélést követően elindultunk az emeletre, mi a tizennégyes szobát kaptuk. A rendezkedés közben össze is ismerkedtünk Pannival, Lucával, Bettivel és Kamillával, a szobatársakkal. Délután pedig megismerhettük a lovakat, Tornádót, Ádázt, Quebecket, Oziriszt, Lizit na és a jó öreg Bánatot. Mindenki megkapta a saját lovát. Tornádó került hozzám. Vittem neki kockacukrot és egy nagy sárgarépát, hogy könnyebben összebarátkozzunk, majd a dinnyehéj is sorra került az étlapján a mi uzsonnánk után. A lovaglást követően lecsutakoltuk őket és jöhetett az est egyik fénypontja a szalonnasütés. Takarodó után, jól lakottan, de annál piszkosabban mentünk fürdeni és közben elhatároztuk, hogy felfedező útra indulunk és bejárjuk az egész birtokot. Betti a kofferjából előkutatta a zseblámpáját és rajtolhattunk is a folyosó végéig, igaz ott egy kicsit megtántorodtunk, de végül újra egyenesbe hoztuk gondolatainkat és jöhetett a kísértett fürkészés. Mint mindig Fanni volt a legfélősebb, azonban a többiek és én könnyűszívvel beleegyeztünk, a nagy liezonba. Sétálgattunk keresztül-kasul a szállásunk folyosóin, mikor egyszer érdekes morajlásra lettünk figyelmesek, de nem volt túl hangos, se nem túl halk, hanem nagyon félelmetes és felkavaró is egyben. Fanni persze egyből betojt és sikoltozni kezdett, erre mindenki jobban megijedt és követték a példáját a többiek is. Csakhogy ez sem rendített meg minket, mert a furcsa neszeket a biztonsági őr cipőjének szokatlan csikorgó hangja adta ki. Mi pedig elbújtunk előle a lánymosdóban. Aztán újra kidugtuk orrunkat az ajtó mögül és sétálgattunk tovább, tovább és tovább, mikor egyszer csak felmerült bennem az a kérdés, hogy itt nincs-e véletlenül esti létszám ellenőrzés, hiszen a Siófoki biciklis táborban is volt. Majd nem tudtam tovább vinni a gondolataimat, mert Betti kezében a zseblámpa elkezdett pislogni, és Botond Barnabással együtt rohant felénk, hogy elkapjon minket, de mi egy ügyes csellel kikerültük őket és a szobánk felé vettük az irányt. Sajnos Szilvi néni felébredt a morajlásra és ágyba parancsolt bennünket. A lányokkal gyorsan elhelyezkedtünk az ágyainkban és halk suttogás vette kezdetét.
Hallgattam őket és közben becsuktam szemeimet. Álmomban Tornádóval vágtáztam a réten, fekete sörénye lobogott a szélben. Mögöttem jött Fanni a jó öreg Bánattal, őt követte Betti a félős Lizivel, majd jöttek Kamilla Ozirisszel, Luca pedig Quebeckel. A csapatot pedig Panni zárta, a vad Ádázzal. Egy rét felé haladtunk, ahol gyönyörű zöld volt a fű, távolban patak csordogált, amelynek partján nagy sárgarépa halom állt.

2016