Balogh Nóra: Lovas história

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi-messzi tájon hol átok ült, egy ló és lovasa kísértett a városban. Egyszer egy lány elutazott az elátkozott városba, és egy öreg kovácsnál kért szállást. Másnap reggel mikor felkelt, nem talált otthon senkit, de talált egy papírt a földön, egy elég érdekes üzenettel.
– Gyere el a Félelmek Rancsára, s mentsd meg az öreg kovácsot és barátaidat, de ehhez ki kell állnod három próbát.
1. próba: Hozd fel a halott pincéből a lovam aranykantárját, amit el kell lopnod a legerősebb emberemtől.
2. próba: Menj fel karpafalva fájára, és hozd el nekem az örök élet kulcsát.
3. próba: Hozd el az első két küldetésben szerzett dolgokat, s mindent megkapsz, amit csak akarsz, sőt még a legjobb lovamat is ajándékba.
Azzal a lány el is indult a halott pincébe, ahová egy mohás elkorhadt ajtó vezetett. Mielőtt belépett volna,azt mondta magának:
– Kár volt nekem idejönni csak azért, mert valaki becsapott, hogy egy rég elveszett barátomra lelhetek itt. Kár volt hinnem neki, nem gondoltam, hogy ez vár majd itt rám. Mostmár mindegy, ha már idejutottam megteszem, legalább kapok érte még egy jó kis lovat is – mondta a lány. Ezzel belépett a pincébe. Járkált egy picit, majd egyszer csak észrevette azt a bizonyos embert, s egy ügyes csellel már el is lopta az arany kantárt. Amint megtalálta az eltűnt tárgyat, azzal indult is karpafalva fájához, hogy lehozza róla, az örök élet kulcsát. Amint ezt is megtette, már indult is vissza a Félelmek Rancsára, a jól megérdemelt jutalmáért. Mikor visszatért, azt mondta Becky a város kísértője:
– Remek. Mindent elhoztál amit kértem, ezért cserében elviheted magaddal az öreg kovácsot és a barátaidat, és amit ígértem, még a legjobb lovamat is. Ezen kívül kívánhatsz még egyetlen egy dolgot-mondta Becky.
– Rendben! – mondta a lány. – Az lenne a kívánságom, hogy ne kísérts többet ebben a városban.
– Rendben! – mondta Becky. – Megígérem, hogy soha többé nem fogok kísérteni ebben a városban, sőt semmilyen faluban és városban sem. S boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

2016