Kovács Bertold: Postás nyuszi kalandjai

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Két postás ült az autóban.
– Induljunk barátom, hordjuk ki az utolsó csomagokat!
Vmmm, vmmmm…Indul az autó.
– Nyussz. Nyussz – hallatszik.
– Mi ez a hang ott hátul? – kérdezi az egyik.
– Nem tudom, biztos a csapágy nyikorog.
– Dehogy! Ez más.
– Ugyan! Biztosan képzelődsz.
– Nyussz. Nyussz.
– Tényleg furcsa! Álljunk meg, nézzük meg!
Kinyitották az postásautó hátsó ajtaját és egy kis nyuszi nézett rájuk nagy, kerek szemekkel.
– Hát te? Hogy kerültél ide?
– Kézbesítő vagyok. Az erdő postása.
– Akkor azért van zöld ruhád! – csodálkozott az egyik postás. – Elvihetünk?
– Oh, köszönöm.
Az erdő zöldellt, kedves, jókedvű hangulat áradt mindenfelől. A postások odaadták a csomagokat a nyuszinak és elköszöntek. A nyuszi ment és ment, és odaért a rókához.
– Meghoztam a csomagot! – kiáltotta.
– Végre, hogy megjött a vérespecsenye-készletem. Maradjál itt egy kicsit még! – mondta ravaszul a róka. – Hadd próbáljam ki az új szerzeményem.
– Mennem kell, rengeteg dolgom van. – mondta sietősen a nyuszi.
– Akkor majd legközelebb, nyalogatta a szája szélét a róka.
– Jó napod medve koma! Csomagot hoztam!
– De jó, hogy megérkezett a nyúlfogó szerkezet használati útmutatója. Maradjál egy kicsit nyuszikám! – dörmögte a medve.
– Oh, sok a dolgom – szaladt tova a nyuszi. Sas barátom, csomagod van!
– Na, végre, hogy meghoztad a csőr élesítőmet. Maradj egy kicsit, nézzük meg együtt, hogyan működik!
– Á, mennem kell – szedte szaporán lábait a nyuszi, és odakiáltott a fecskének.
– Megjött a gyors-fecskefészek készlet! Csak vízbe kell mártanod, és máris van egy kényelmes otthonod.
– Hurrá!!! – csivitelte a fecske-család.
Elérkezett az erdészhez.
– Erdész úr! Meghoztam a csomagot!
– Végre megjött az új távcsövem, – dörzsölte a kezét az erdész – bele is nézek! Most csak káprázik a szemem, vagy tényleg a bokorban világít az a szó, hogy „SEGÍTSÉG”? A szentjánosbogarak figyelmeztetnek minket valamire. A nemjóját! – mordult fel az erdész. Kik azok az élelem raktárnál?
– Nyussz. Nyussz. Azok biztosan rablók lehetnek. Az összes téli eleséget elvitték. Mit fogunk enni, ha jön a fagy?
– Hogyan kapjuk el őket? – kérdezte gondterhelten az erdész. – Veszélyesnek látszanak.
– Van egy ötletem. Hirdessünk eleség-gyűjtő versenyt! A győztesnek ígérjünk egy zsák aranyat. A rablók ezt nem fogják kihagyni. És a téli élelem is visszakerül.
– Ragyogó ötlet, nyuszi. Meg is írom a hirdetményt.
Eljött a nagy nap. A reggeli félhomályban milliónyi szentjánosbogár világította be a nagy tisztást, ahová összesereglettek az erdő állatai. Az erdész puskalövésével kezdődött a verseny, egy órája volt mindenkinek. De a róka addig nézegette a vérespecsenye-készletét, a medve a nyúlfogó szerkezetét, a sas addig reszelgette csőrét, a fecskék pedig addig rakosgatták gyorsfészküket, amíg elillant az egy óra. Semmit sem gyűjtöttek. Nem úgy a rablók. Három emelet magas friss széna és sárgarépa hegyet hordtak össze a tisztásra. Amint az erdész puskalövéssel lezárta a versenyt, már mentek is előrenyújtott kézzel, hogy mielőbb megkapják az aranyat. A kincs helyett azonban bilincs csattant csuklójukon. Az erdész az állatok gyűrűjében az erdészház pincéjébe zárta a két jómadarat, majd a nyuszi elment a csendőrökért.
Erdő szerte mosolyogtak a bokrok. A szentjánosbogarak ünnepi fénybe öltöztették a félhomályos rengeteget. Nyuszi továbbra is nagy lelkesedéssel űzte izgalmas foglalkozását.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.