Orlai Júlia: A lufi, aki nem szerette a lufikat és más mesék

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Volt egyszer, hol nem volt, egy lufi, akit Lufickónak hívtak. Nem szerette a lufikat, mert rettenetesen félt attól, hogy kidurrannak.
Egy napon a legjobb barátnője, Lufilla meghívta a születésnapi bulijába. Lufilla nem akart lufikat a buliba, mert tudta, hogy Lufickó fél tőlük. Valaki, egy vendég, mégis hozott egy nagy csokor lufit. Lufickó nagyon megijedt. Választania kellett, hogy fél, és otthagyja a bulit, vagy legyőzi a félelmét, mert nagyon fontos volt neki, hogy Lufilla bízik benne, és nem akart csalódást okozni. Így hát ottmaradt a buliban, és legyőzte a félelmét.
Egy szép napon Lufilla levelet küldött:
– Sajnálom, hogy a bulin voltak lufik, nem tehettem róla. Nagyon sajnálom!
Ahogy ezt a levelet elolvasta, rájött, hogy nagyon szeretné megszokni a lufikat, és felfújt egymaga ötven lufit. Tíz percen belül mindet kidurrantotta. Többé sohasem félt a lufiktól, mert tudta, hogy le tudja győzni a félelmét!

A vegetáriánus krokodil

Egyszer volt, hol nem volt, … nem is emlékeszem, hogy volt, térjünk a lényegre!
Volt egyszer egy krokodil, akit minden iskolatársa csúfolt, mert nem ette meg az iskolában a reggelit, az ebédet, a tízórait és az uzsonnát. Ugyanis vegetáriánus volt. A szülei azonban úgy szerették, ahogy volt, de érezték, hogy valami miatt a kis krokodilnak nehéz az élete. Szerette volna megszokni a húst, de sehogy se ment neki. 
Egy napon azonban a dolog magától megoldódott. Új lány jött az osztályba, mégpedig egy kis krokodil lány, akit Millának hívtak. Ő is vegetáriánus volt. Hamar összebarátkozott a kisfiú krokodillal, és együtt már egyikük sem érezte magát rosszul. A többiek is abbahagyták a csúfolódást, mert látták, hogy a két krokodil együtt egyre több húst eszik. A lány és a fiú biztatta egymást, hogy a hús nem lehet olyan rossz, ha a szüleik és a testvéreik is mind azt eszik.
Hamarosan ők lettek a legnagyobb húsevők az iskolában, és boldogan éltek, míg a krokodil életük tartott.

Az öt rosszcsont
Egyszer volt, hol, volt egyszer egy hörcsögcsalád. Ebben a családban öt hörcsöggyerek élt: Bim, Bam, Bom, Bum és Bem, akik nagyon szerettek rosszalkodni.
Egy borongós napon annyira megunták a hörcsöggyerekek szülei a rosszalkodásukat, hogy elküldték őket otthonról. Kénytelenek voltak új otthont keresni maguknak. Bolyongtak, bolyongtak, órák, napok hetek, hónapok teltek el. Végül egy szép tisztáson, egy almafa alatt összetalálkoztak egy farkassal.
A farkas azt kérdezte:
– Mi járatban vagytok erre, ahol a madár se jár? Hogyhogy szóba álltok velem? Mindenki azt hiszi, gonosz vagyok.
Bim azt mondta:
– Pedig kedvesnek tűnsz. Eszel te hörcsögöket?
A farkas a fejét rázta:
– Nem, vegetáriánus vagyok!
A farkasról később kiderült, hogy nemcsak szelíd, de jószívű is. Segített a hörcsögöknek megjavulni, megmutatta nekik, hogyan kell nem idegesítőnek lenni. Megtanulták elfogadni magukat és segíteni állattársaikon. Például új házat szereztek a csigának, mikor eltört neki, és új tüskéket a süninek, mikor bennragadtak egy kemény almában.
Mikor megjavultak és segítettek mindenkin, akin kellett, hazamentek az anyukájukhoz, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Most már anyukájuk visszafogadta őket, mert látta, hogy kedvesek és jószívűek.

2016