Lódi Dorina: Az erdei karácsony

Ha hiszitek, ha nem, ez a mese igaz is meg nem is. Volt egyszer egy egyesület, a neve: Erdei Szövetkezet. Az egyesületben voltak farkasok, baglyok, szarvasok, őzek, rókák, fácánok, egerek és más erdei állatok, meg persze, medvék. Egyszer így szólt riadtan Fácán Fanni a szövetségnek:
– Nemsokára karácsony!
Vuk, a fővezér már ezt pontosan tudta, hogy egy hét múlva karácsony. Ő arra kérte Fannit, hogy nyugodjon meg, és lázas karácsonyi készülődésbe kezdtek. Másnap a medvék mentek fenyőfát vágni és az erdei családoknak adtak egy-egy fát, hogy feldíszítsék. Majd jöhetett a süti sütés. Az Erdei Szövetkezetnél a cinegék feladata lett a sütemények elkészítése. A farkasok takarították ki a Szövetkezetet. Az erdő fáit a baglyok és a mókusok díszítették fel. Az ünnepi menü levesét a rókák főzték. Az őzek a fő fogást készítették, ami nem volt más, mint sült burgonya és finom disznótoros. Amint az ízletes ebéd elkészült az erdő lakói rögvest hozzá is láttak. Amint lakomáztak, nagy kopogás szakította félbe az ebédet. Vuk, a fővezér ment ajtót nyitni. A vendég vaddisznó uraság volt, akit Mikk-makknak hívtak. A fővezér kérdezte Mikk-makktól:
– Mi járatban van erre vaddisznó uraság?
– Panaszt jöttem tenni, amiért kis fenyőfát kaptunk – mondta Mikk-makk uraság.
– Ugyan, hiszen más is kis fenyőt kapott, és mégsem jött panaszra – válaszolta Vuk.
– De az én kis malackáim nagy karácsonyfát szerettek volna!
Vuk, hogy a kicsinyek csalódását enyhítse, meghívta Mikk-makk uraságot családjával együtt az erdei lakomára. Ő nagy örömmel szaladt haza, és hálás volt Vuknak a meghívásért.
Mikk-makk egy kicsit izgult, hogy jut-e nekik az ebédből. De hiszen ott volt Mátyás az igazságos királyunk, aki úgy vélte: ahol száz embernek lesz elegendő étel, ott száznyolcvannak is lesz mit ennie.
Remélem nektek se a fenyő magasságáról szól a karácsony.

2016