Szalai Zsolt: Vidám állatsereg

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mókus. Ez a fürge állatka egész nap az erdő fáin ugrándozott egymagában, makkot és mogyorót gyűjtögetett. Csak egy gondja volt szegénynek: rendkívül magányos volt. Minden este felmászott a legmagasabb fenyőfa tetejére, onnan nézett vágyakozva a messzeségbe. Barátokra vágyott.
Egy nap, amikor éppen dolgozott, hangokat hallott odalentről. Egy tehén tévedt be a fák közé.
− Szervusz mókus!
− Szia tehén!             
Köszöntek egymásnak illedelmesen.
− Nincs kedved velem sétálni? Épp a rétre tartok − szólt a tehén.
Ketten mentek tovább. A farmon át vezetett az útjuk. Ott találkoztak a malaccal.
− Szia malacka! Gyere velünk! Megyünk a rétre játszani.
Most már hárman folytatták az útjukat. A kisegér épp az istállóból szaladt ki, így őt is elhívták.
− Máris jövök, barátaim! Csak előbb bepakolok a hátizsákomba − cincogta nekik.
Séta közben dalra is fakadtak. Ezt énekelték: „Megyünk a rétre, halihó! A réten lenni csuda jó!“ A kis nyuszi irigykedve nézte a vidám állatsereget.
− Bárcsak én is veletek mehetnék! Megvártok? Leírom gyorsan a leckémet és már megyek is!
Épp nekikezdett a kis tapsifüles, amikor egy kiáltás hallatszott a nyúlházból:
− Kisfiam! Tudnál nekem tanulás után segíteni? Közeleg a húsvét és ki kell mindent takarítanunk.
− Rendben, mama! Nemsokára megyek − szólt vissza neki a nyuszika, és elköszönt a többiektől.
A mókus, a tehén, a malac és az egérke tehát folytatta az útját. Már jó soká gyalogoltak, amikor egy rakás lepkét pillantottak meg maguk előtt.
− Megérkeztünk! De szép itt minden! Zöldell a fű, illatoznak a mezei virágok, friss a levegő.
Egérke utazótáskájából üdítőt húzott elő, mindenkit megkínált belőle. Ezután az állatkák fogócskázni kezdtek, később pedig bújócskáztak is. Épp pihenőt tartottak, amikor rájuk köszönt a magasból valaki:
− Szervusztok!
− Csókolom Bagoly bácsi!
− Lassan sötétedik. Nem kéne már haza mennetek? Álljatok meg majd nálam, sütöttem valami finomat.
A barátok elindultak hazafelé. Bagoly bácsi csomagolt nekik az útra rétest. Jóllakottan és fáradtan, mégis boldogan hajtották álomra a fejüket. A legeslegboldogabb a mókus volt közülük.
Ha a négy barát el nem aludt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.