Stich Andrea Szidónia: A kárörvendeni kár!
Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény, akit Péternek hívtak. De ez a Péter olyan kárörvendő volt, hogy senki sem szerette.
Egy nap Péter elment az erdőbe. Kitaláljátok kivel találkozott? A boszorkánnyal. De nem akármilyennel, hanem a hétfejű boszorkával. A boszorka épp anyókának öltözve egy nagy zsák búzát cipelt a hátán. Egyik pillanatban, mikor az anyóka leült megpihenni, jött egy hatalmas madár, és elvitte a zsákot búzástól. Péter ezen akkorát nevetett, hogy az egész erdő belecsendült, és ezt kiáltotta:
− Úgy kell neki! Úgy kell neki! Az a vén banya megérdemli!
Ekkor a hétfejű boszorka mérgében ezt kiáltotta:
− Ej, te kárörvendő, meglásd, lefagy még ez a mosoly a képedről!
Ekkor hirtelen Péter kecskévé változott, s csak mekegni tudott.
− Mek-mek, változtass vissza emberré! − mondta kétségbeesetten.
A boszorka viszont ezt válaszolta:
− Igaz milyen jó érzés, ha valaki kinevet, mikor a legnagyobb bajban vagy?
A boszorka elment, de Péter ottmaradt. Most már megértette, hogy kárörvendeni nem szabad, de örökre kecske maradt.
Ha jól odafigyelsz, talán te is meghallod mekegését.
2016
Előző bejegyzés
Következő bejegyzés