Stich Andrea Szidónia: A kárörvendeni kár!

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény, akit Péternek hívtak. De ez a Péter olyan kárörvendő volt, hogy senki sem szerette.
Egy nap Péter elment az erdőbe. Kitaláljátok kivel találkozott? A boszorkánnyal. De nem akármilyennel, hanem a hétfejű boszorkával. A boszorka épp anyókának öltözve egy nagy zsák búzát cipelt a hátán. Egyik pillanatban, mikor az anyóka leült megpihenni, jött egy hatalmas madár, és elvitte a zsákot búzástól. Péter ezen akkorát nevetett, hogy az egész erdő belecsendült, és ezt kiáltotta:
− Úgy kell neki! Úgy kell neki! Az a vén banya megérdemli!
Ekkor a hétfejű boszorka mérgében ezt kiáltotta:
− Ej, te kárörvendő, meglásd, lefagy még ez a mosoly a képedről!
Ekkor hirtelen Péter kecskévé változott, s csak mekegni tudott.
− Mek-mek, változtass vissza emberré! − mondta kétségbeesetten.
A boszorka viszont ezt válaszolta:
− Igaz milyen jó érzés, ha valaki kinevet, mikor a legnagyobb bajban vagy?
A boszorka elment, de Péter ottmaradt. Most már megértette, hogy kárörvendeni nem szabad, de örökre kecske maradt.
Ha jól odafigyelsz, talán te is meghallod mekegését.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.