Makray Ádám Gábor: Őz a kukoricásban

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag ember. Szomszédságában lakott egy szegény, akinek nem volt semmi más értéke, mint egy kis darab földje, amin kukorica termett. Sokat dolgozott a szegényember, éjt nappallá téve, hogy a kevéske kis földjén szép termése legyen, s azt majd eladja a vásáron.
Minden nap kijárt a szegény ember a földjére, kapálta a kukoricát, amíg a kukorica meg nem érett rajta, Egyszer csak azt vette észre, hogy az egyik sorból 3 fej kukorica hiányzik. Másnap ugyanezt tapasztalta a következő sorban, harmadnap is ez történt. Már kezdett dühös lenni, hogy elfogy az összes kukoricája. Ezért kitalálta, hogy őrizni fogja a drága kukoricát. Éjjel-nappal őrizte, de első éjjel elaludt az őrzés közben. Mérges is volt, amikor felébredt, mert megint hiányzott három fej kukorica.
– Kinek kell az én kukoricám? – töprengett az ember.
– Lehet, a szomszédom viszi a kukoricát éjjel? – minden lehetőségre gondolt. – Na, majd ma kiderítem, nappal alszom, éjszaka figyelek.
Így is történt. De éjjel 11 órakor el kezdett esni az eső, s mivel nem volt nála esőkabát, hazament. Amikor elállt az eső, visszakullogott, s csak a hiányzó kukoricát látta.
– Ma, ha esik, ha fúj, ott maradok, s véget vetek a lopásnak! – gondolta a szegény ember. Éjfélkor megjelent a földjén egy gyönyörű őzike. Már az állat szájában volt egy fej kukorica, mikor a gazda lecsapott rá. Ekkor az őzike megszólalt:
– Kérlek, ne bánts! Ha megengeded, hogy vigyek 3 fej kukoricát, meghálálom néked, teljesítem három kívánságodat!
Meghökken a gazda, beszél ez az állat. Álmodja vagy valóság? Megharapta a kisujját, és valóság volt. Töprengett a gazda, mit tegyen? A termény nagy részét a piacra viszem, eladom, s veszek belőle egy tehénkét, tehénke ad nekem tejet, tejből csinálok sajtot, túrót, s nem lesz gondom. Az asszony meg csinál kenyeret a maradék kukoricából. Az őz mit tud adni nekem. Ekkor megszólalt az őz:
– Kívánj bármit!
– A kukorica árából egy tehénkét akartam vásárolni. Az első kívánságom egy tehénke.
– Menj haza, s a ház előtt ott lesz a tehénke – mondat az állat.
Hazamegy a szegény ember. Hát láss csodát, ott egy szép tehénke az udvaron. Mellette az aranyos bocija.
– Most már lesz tej, lesz élelem, nem lesz gondja a családnak – gondolta, és visszament éjjel az ember, s éjfélkor megjelenik az őzike, és így szólt:
– Mit szeretnél? Mi a második kívánságod?
– Szeretnék egy nagyobb szántóföldet! Ezt a tejelő marhát meg kell etetnem.
– Menj haza, s a házad mellett, ott lesz a szántóföld, bevetve lucernával.
Hazament az öregember, s ott látja ám a ház végében a szántóföldet. Irigykedve nézi a gazdag szomszéd a tehenet, a szántóföldet. De a szegény ember kimegy harmadik éjjel is az őzikéhez, hogy elmondja újabb kívánságát.
– Mit szeretnél szegény ember? – kérdezte az őzike.
– Egy malmot, hogy a gabonát megőrölje.
– Rendben, ha hazamész, már ott áll az udvarod közepén. Köszönöm, hogy életben hagytál, s ehettem a kukoricádból.
De ezen az éjjelen a gazdag ember megleste, és kihallgatta őket. S elhatározta, hogy megszerzi a csodatévő állatot, de nem sikerült, sőt puskával akarta lelőni, erre az állat becselezte, s belesett egy gödörbe. A gazdag ember beteg lett, s az ágyat nyomja, azóta is költi gyógyszerre a pénzét. Közben a szegény szomszédból gazdag ember lett, a gazdag szomszéd meg tönkrement. A szegény szomszéd ember csak gazdálkodik a növekvő birtokán, a gazdag meg talán még most is nyomja az ágyat.
Itt a vége, fuss el véle.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.