Tóth Szabolcs: A mogyoró

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, a Csodarengeteg közepétől három lépésre, állt az öreg mogyoróbokor. A levelek hullottak a mogyorók potyogtak.
A két jó barát, Mókus Mici és Mókus Marci a földről gyűjtötték össze a télire való eleséget. Közben vidáman nevetgéltek és szórakoztak egymással. Gyorsan teltek a vödrök. Amint hazaértek az odúba rakták. Ez így ment napról-napra. Az odúban egyre csak gyűlt a finom csemege. Egyik nap észrevették, hogy nem gyarapodik a mogyoró, olyan, mint ha valaki dézsmálná. Másnap ismét hoztak még mogyorót, de hiába öntötték a többihez, szemlátomást nem lett több. A két mókus egymásra gyanakodott, mind a ketten azt gondolták, hogy kilesik a másikat, hogy fény derüljön az igazságra. Elköszöntek egymástól. Amikor hazaértek az úgy döntöttek, hogy rögtön vissza is indulnak. A fa alatt meglepetten hőköltek vissza.
– Hát te? – kérdezte Mici.
– És te? – kérdezett vissza Marci Mókus.
– Azt vettem észre, hogy a mogyoróból hiányzik. Gondoltam kilesem a tolvajt – felelte Mici.
– Én is ez ügyben vagyok itt! Szeretném fülön csípni azt, aki megdézsmálta a télire valót – válaszolt Marci.
– Én rád gyanakodtam, mert te vagy az egyetlen, aki tudja hová gyűjtöttük a mogyorót.
– Én? – ámult Marci – Nem én voltam, hanem te! – vágott vissza.
A vitát a Mici fején koppanó mogyoró szakította félbe. Hirtelen elhallgattak, és felnéztek a fára. Egy árnyat láttak.
– Bújjunk el! Majd kövessük!
Mici beleegyezően bólogatott és követte barátját. Ahogy kiértek a tisztásra, döbbenten látták, hogy a tolvaj a hírhedt Tépettbundás – a vörös mókus – akitől az egész Csodarengeteg retteg.
– Inkább hagyjuk őt! Ne haragítsuk magunkra! – tanácsolta Mókus Marci megszeppent barátjának.
Mici és Marci bocsánatot kértek egymástól. Másnap újra együtt gyűjtöttek mogyorót és az odút azóta zárják. Itt a vége fuss el véle, aki tudja, az mesélje.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.