Lada Levente: A víz körülvesz

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Ez is csak átlagos júliusi vakációs nap volt. Marci egész nap játszott, tévézett, fürdött a medencében, hintázott, főtt kukoricát evett, limonádét ivott, élte a nyolcévesek jó kis nyári életét. Este Marci lefekvéshez készülődött. Elment fogat mosni, de nyitva hagyta a csapot, amíg fogat mosott, ezzel pedig nagyon sok vizet elpazarolt.
Anyukája észrevette, hogy feleslegesen folyik a víz a csapból, és leszidta Marcit. Elmesélte a kisfiának, hogyha valahol csak csöpög a csap egész napon át, az annyi vizet pazarol el, ami egy egész indiai családnak egy napra elegendő. Marci ezt nem igazán értette meg, de nem tudta kiverni a fejéből, amit hallott az édesanyjától.
Azután lefeküdt aludni, majd amikor felébredt, inni akart egy pohár vizet, de a csap csak csöpögött. Anyukája mondta neki, hogy ez azért van, mert olyan sokan pazarolták a vizet, hogy most nekik is annyi vízzel kell gazdálkodniuk, mint az indiai családoknak, akikről mesélt.
Marcit nem nagyon érdekelte, ivott a pohár víz helyett egy pohár kólát. Gondolta, hogy kimegy a medencébe fürdeni egyet, de összesen csak egy pohárnyi vizet talált a hatalmas medencéjükben, az is forró és klóros volt. „Ebben fürdeni nem lehet” – gondolta magában, és elment homokozni. A homok is forró volt és száraz, ezért kimerte a medencéből a vizet, hogy vizes homokkal tudjon építeni. Ettől aztán jó koszos is lett.
Egy idő után nagyon megszomjazott, ilyenkor mindig üditőket, kólát ivott. Szeretett volna már limonádét inni, de azt sem tudott, mert nem volt víz.
Megkérdezte anyukájától, hogy mi lesz az ebéd. „Anya, lesz finom húsleves és borsófőzelék?” De anyukája ismét elszomorította Marcit, mert víz nélkül nem tudott levest és főzeléket főzni. Ezért rántott húsos zsömlét evett, de azt nem szerette annyira, mint a levest és a főzeléket.
Marci szeretett volna főtt kukoricát enni, mert az igazi csemege a nyáron. De kukoricát sem lehetett főzni víz nélkül, csak pop-cornt ehetett volna.
Marci ehelyett elment a cukrászdába fagyizni, de ott is azt mondták neki, hogy víz nélkül nem tudnak fagylaltot készíteni, sőt, még jégkását sem, így Marci ismét pórul járt.
Otthon azt látta, hogy a virágok hervadoznak, a gyümölcsök megfonnyadtak a fán, a zöldségek tönkrementek a kiskertben. Marci majdnem sírva fakadt, amikor ezt látta, és rájött, hogy nem tud segíteni nekik. Remélte, hogy este majd esni fog az eső, de csak bárányfelhők gyűltek az égen, viharfelhőnek nyoma sem volt.
Elérkezett az este, Marci már nagyon koszos volt az egész napos játék után, de nem tudott fürdeni, mert már egy csepp vizük sem volt. A hasa is elkezdett fájni a sok szénsavas üdítőtől. Marci ekkor már tényleg sírva fakadt, kénytelen volt koszosan, kicsit éhesen és fájó hassal lefeküdni.
Amikor Marci felébredt, megkérdezte az anyukáját, hogy van-e már elég vizük. Az anyukája furcsán nézett rá, nem értette ezt a kérdést. Ekkor jött rá Marci, hogy csak álmodott, de azóta is spórol a vízzel, és fogmosás közben azóta mindig elzárja a csapot. Ha meglátja, hogy mások pazarolják a vizet, mindig rájuk szól, és ha feleslegesen nyitva hagyják a csapot, mindig elzárja utánuk.