Lukács Barnabás: A rézgaras

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény parasztcsalád, akik olyan szegények voltak mint a templom egere. Pedig ez egy nagy, család volt! Tizenkét gyermek volt benne és hamarosan jött a tizenharmadik is. Az apa favágásból kereste azt a kicsiny pénzt amijük volt. Reggel kiment az erdőbe, vágott egy nagy szekér fát! De olyan nagyot, hogy a szekérre még vendégoldalakat is kellett tenni. Ezt a fát este eladta a nagyfaluban, igen kevés pénzért. Egy nap mikor az erdőben fát vágott, arra járt egy vénséges vén, asszony. Megkérdezte hát tőle:
– Mi járatban öreganyám?
– Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! Mert ha nem akkor már rég nem élnél! – felelte az asszony
” Na, ez bizonyosan boszorkány!”– gondolta a szegény ember. Már épp kérdezni akart amikor a boszorka folytatta:
– Éppen elkélne otthon egy kis tűzrevaló. Nem tudna egy kis tűzifát adni? – kérdezte a banya gúnyos hangon.
– Ó, persze, hogy van! Itt van, itt van! – Nyújtotta át a fákat a csoroszlyának. ”Csak menne már el innen! – gondolta ijedten a szegény ember.
– Köszönöm! – mondta a banya – itt a fizetség! – és odadobott neki egy rézgarast, majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt.
A szegény ember miután eladta a kivágott fát a pénzből vett egy kis lisztet, hogy a porontyoknak legalább ma legyen egy kis kenyér az asztalon. Miközben hazafelé ballagott, valami megszólalt a zsebében. A rézgaras. Kivette a zsebéből, mire a rézgaras elmondta, hogy ha meg akar vagyonosodni, akkor le kell ereszkednie a falu kútján. Ott rejtette el e király a vésztartalékát. Abból egy életen át élhet jómódban. A szegény ember hajlott az ajánlatra, mert nagyon szerette volna kipróbálni milyen gazdagságban élni, s mikor odahaza elregélte a találkozást a banyával és a rézgaras történetét, nagyon örültek! Aznap este leosont a falu főterére, hogy leereszkedhessen a kútba. Mikor leereszkedett látta, hogy egy nagy vasrács mögött ott fénylik a sok arany. Ekkor a rézgaras megszólalt:
– Vegyél ki a zsebedből!
Amikor a parasztember kivette a zsebéből nagyon meglepődött. Mert egy réz kulcsot tartott a kezében. Mikor kipróbálta, pont beleillett a zárba. Egy kis zsákba beletett egy kevés aranypénzt. Mikor hazavitte és a gyermekei meglátták, majd kibújtak a bőrükből. Úgy kellett őket csitítgatni, hogy fel ne verjék az egész falut. Ezek után boldogan és gazdagságban éltek, amíg meg nem haltak. Azonban a rézkulcsot otthagyták a kulcslyukban.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.