Gerely Szilárd: A varázstulipán

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. Nagyon szép, takaros falu volt, viszont soha nem sütött a nap. Senki se tudta, mi okozza ezt. Egyik nap János, a faluban élő egyik fiú így szólt anyjához:
– Édesanyám, én nem tudok tovább sötétségben élni! Elindulok és addig járom a világot, míg meg nem találom ennek az okát!
– Rendben édes fiam, akkor menjél. Menj a falu legöregebb asszonyához, ő biztosan tud segíteni neked.
János elment a falu utolsó házába, mert ott lakott az az asszony. Bement és jó hangosan köszönt, mert az asszony már rosszul hallott.
– Jó estét öreganyám!
– Neked is édes fiam, miben tudok segíteni?
– Szeretném, hogy ne legyen sötétség ebben a faluban!
– Tudok én abban segíteni, adok neked én egy kenőcsöt. Ha azt a szemedre kened, látni fogod, mi okozza a sötétséget. Ha a testedre kened, olyan erős leszel, mint ötven ember.
– Köszönöm, öreganyám!
Elindult ezzel János a falu melletti erdő felé. Bement az erdő közepébe és rákente a szemére a kenőcsöt. Amint kinyitotta a szemét egy óriási tulipánt látott, ami eltakarta a napot.
Aztán a testére kent a kenőcsből és elkezdett felmászni a tulipánra. Rengeteg ideig csak mászott a hatalmas leveleken, amik majdnem akkorák voltak mint egy-egy lovaskocsi. Mikor felért két út két irányba vezetett. Az egyik egy arany várba, ami mellett egy falu volt, a másik egy félelmetes fekete várhoz. János elindult az arany vár felé. Rögtön betért a várba, ahol már várták. A király így szólt hozzá:
– Biztosan elfáradtál ebben a nagy mászásban, légy a vendégünk, egyél igyál velünk. Már vártunk rád, te tudsz csak segíteni rajtunk! Látod azt a fekete várat? Abban lakik a gonosz sárkány. Le kell győznöd ahhoz, hogy a tulipán visszahúzódjon és mi is lent tudjunk élni a földön és vissza kell hoznod a lányomat is.
– Felséges királyom, életem halálom, kezébe ajánlom, megpróbálom, indulok máris!
János elindult, a fekete vár felé. Az út mentén kővé vált lovagokat látott. Bement a várba és a századik szobában meglátta a gyönyörű királylányt, aki így szólt:
– Mit csinálsz itt te legény? Nem tudod, hogy ha az uram hazajön és itt talál akkor vége az életednek?
– Tudom és azért jöttem, hogy megküzdjek vele.
– Hogy akarsz megküzdeni vele, még kardod sincs és a sárkány olyan erős mint száz ember.
Bújj el az ajtó mögé. Hozok egy sodrófát és a mikor belép az ajtón jól vágd fejbe, aztán kivisszük a tulipán szélére és ledobjuk. János háromszor is a testére kent a kenőcsből beállt az ajtó mögé. Amint odaállt, jött haza a sárkány és így szólt:
– Itt emberszag van.
Ahogy ezt kimondta, János előugrott és jól kupán csapta! Kivontatták a tulipán szélére és ledobták.
Legyőzte a sárkányt és elvitte a királyhoz a lányát. A várban nagyon örültek neki és cserébe a király odaadta a lányát, meg egy kenőcsöt, amit ha valaki magára ken az csak akkor öregedik, ha szeretne.
Amint ez megtörtént a tulipán elkezdett visszahúzódni. Mikor leért a helyébe hatalmas virágos rét és a fekete vár helyén hatalmas hegy jött létre. A faluban pedig nagyon örültek, hogy újra süt a nap. Rögtön rohant haza János az anyjához és odaadta neki a fiatalító kenőcsöt. Nagy lakodalmat csaptak, János lett a király és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.