M. Nagy László: Pótvizsga matekból

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Brintike utálta a matekot, semmit nem értett belőle, mert olyan buta volt, mint maga Brintike. Tanára szigorú, de jóravaló ember. Mégis elhúzta Brintikét. Felszólitotta a nebulót, hogy a vakáció alatt tanuljon. Ha a pótvizsgán lát valami javulást, átengedi. A gyerek egész nyáron csak számolt, számolt – hány napig tart még a szünidő, menyi fagyira maradt még pénze, hányszor tudja rászedni a nagyit, hogy adjon pénzt belépőre a méregdrága városi fürdőbe, moziba. Az is foglalkoztatta, hogy egy vagy több matekos könyvből tanuljon. Többször is próbálkozott. Sajnos a megoldásig nem jutott el.
A tanár úr viszont alaposan felkészült. Elhanyagolta csinos jóra való párocskáját, a haverokat, sőt, még a horgászatot is. Csak könnyű ételeket fogyasztott. A kocsmát látványosan elkerülte. Még az államvizsgára se készült ilyen körültekintően. Sugárzott belőle a jó szándék. Elhatározta, hogy testre szabott pehelysúlyú, könnyű kérdésekkel, feladatokkal teszi próbára a vakáció alatt szépen lebarnult Brintikét, aki megkérte a tanár urat, hogy ne adjon neki beugratós kérdéseket, mint például – mennyi kétszer kettő, ha néha öt? Vagy hány lóerős egy tehén? Azt se kérdezze, hány lába van egy lónak, ha mégis megbotlik? A tanár úr ezt természetesen megígérte és be is tartotta. Megjegyzendő, minden belemagyarázás nélkül, ha a tanuló megbukik, az olykor a pedagógust is minősíti. A mi Brintikénk esete természetesen nem tartozik ide, ebbe a csomagba, mert ő minősíthetetlenül buta..
Eljött a nagy pótnap. Kovács, a matekos bemelegítőnek kiragadott a szorzótáblából néhány gondosan előkészített kérdést. Például, egyszer egy, egyszer kettő, stb. Brintike megfelelő komolysággal tippelt. Nem nyert. A tanár törtekkel próbálkozott, ami provokációnak bizonyult, ugyanis Brintike tört kézzel érkezett a pótvizsgára. A tanító bácsi gondolt egyet, mértannal folytatta. Arra kérte a gyereket rajzoljon egy kört és két helyen húzza meg a sugarát. Brintike rajzolt egy négyzetet, föléje két vonalat.
– Hiszen ez nem kör, hanem négyzet, – méltatlankodik Kovács tanár úr.
– Nem mindegy – mondja Brinti.
– Persze, hogy nem. És mi az a két vonal?
– Napsugár.
– És hol van a nap?
– Melyik?
– Mi az, hogy melyik, hát hány nap van?
– Hét – mondja magabiztosan Brintike. Hétfő, kedd, szerda, …
Ezután az események háromszázötvenkilenc fokos fordulatot vettek. A pótvizsgáztató tanár bácsit éktelen szirénázás közepette elvitte a gyorsmentő. Brintike meg nyugodtan hazament, azzal a tudattal, hogy megfelelt a pótvizsgán matekból, hiszen tudta, hogy hét nap van. Hétfő, kedd, szerda. Csütörtököt szándékosan nem mondott…