M. Nagy László: A róka

Hol volt vagy talán nem is volt, de mégis volt egyszer – de az is lehet, hogy többször is – egy róka. Ez a róka olyan ravasz volt, mint a róka. A Tudományos Akadámiák a mai napig nem tudták kétséget kizárva megfejteni, vajon a rókák maguktól ravaszok-e, netán másoktól. Mi, akik nem rendelkezünk ide vonatkozó pontos-fontos tudománnyal, ezt a problematikát tovább nem boncolgatjuk, inkább az okosokra bízzuk.
Ez a róka, miután felfalta a teritóriumában leledző összes nyulat, fácánt, pocikot, kénytelen volt kényszer-éhségsztrájkot hirdetni. Legnagyobb meglepetésére senki se sajnálta meg, nem akadt róka, aki dobott volna neki egy falat ennivalót. Ezt követően hamarosan lemondott eltökélt szándékáról és elment tyúkot lopni a szegény ember udvarába. Érdekes, hogy a szegény embernek sok tyúkja volt, számát se tudta. Bosszantó, hogy ravaszdi pont a szegény ember tyúkjaira fente meg a fogát és hordta el azokat, egyenként. A gazdagét nem vihette, mert ugye a gazdag ember nem fog holmiféle baromfiakkal bíbelődni. Pedig tehette volna. Pénze volt elegendő. Neki a mázsánkénti huszonkét eurós gabona meg se kottyant volna. De nem tette, nem vette.
Egy idő után a szegény ember azt észlelte, hogy egyre kevesebb a tyúk az udvaron. Meg is kérdezte a szegény asszonyt, vajon mi lehet ennek az oka? A szegényasszony nem tudta. Tyúktolvaj, netán a róka a tettes? Hétfőn este megszámolták a tyúkokat. Huszonnyolc. Kedden is megszámolták. Huszonhét. Azannyát! Mondta a szegény ember, akit az ág is húz.
A szegényember meg a szegényasszony éjjel felváltva strázsálták a tyúkólat. Pontban éjjfél után tizenhat perccel megérkezett a róka a mindennapi betévő falatért. Azannyát! Mondta hangtalanul a szegényember, mert éjjfél után ő volt a soros. Előkapta a vasvillát. Reggel elmodta a szegényasszonynak, hogy az éjjel belecsapott a villám a rókába.
A szegényember másnap megnyúzta a rókát, megreperálta a tyúkólat, kipótolta a hiányzó deszkát. Ezután minden este megszámolta a tyúkocskáit, nem hiányoznak-e, beültek-e időben a helyükre. Mert nem akarta, hogy bajuk essék. Ebben a pillanatban vége a mesének.
Itt a vége, fuss el véle! Tanulság? Nem is tudom. Talán az, hogy jó lenne, ha a kedves szülő is megszámolná esteledvén a kiskorú csemetéit, nem hiányoznak-e, nem kószálnak-e szerte szét a faluban, otthon vannak-e már, beültek-e már a képernyő elé? Mert ha kint maradnak, éjjeli tizenkettő után őket is elkaphatja a róka!

2016