Péntek Hanna: Ajtós mese

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ajtó. Az ajtó kinyílt, és kigurult rajta Durrancs autó. Már régen járt a forgalomban, ezért minduntalan azt mondta: – Durr! –, és félősen pislogott két reflektor-szemével.
A kormánynál Jancsi bohóc, a nagy tányérpörgető ült. Rózsás kistányért pörgetett az orrán – gyakorolt az esti díszelőadásra.
Durrancs autó hirtelen azt mondta: – Durr! –, és nem mozdult többet. Kilyukadt a kereke.
A rózsás tányér elgurult. Gurult, gurult, kopp–kopp–kopp, végigkopogott a lépcsőn, a lépcső aljában ugrott egyet, és – csörr! – ezer darabra tört.
– Jaj, a tányérom! A málodai pörgőtányérom! – siránkozott Jancsi bohóc.
– Mehetek Málodába, újat venni! De hogy menjek Málodába, mikor az autóm kereke is kilyukadt? Jaj, mi lesz a díszelőadással?
Arra lovagolt csíkos százlábúján Jakab, a lovaglónyúl. A lovaglónyulak arról híresek, hogy három fülük van, kékek és butákat kérdeznek. Jakab azt kérdezte:
– Összetört a tányér?
– Össze! – mérgelődött Jancsi bohóc. – És nincs mivel Málodába mennem, hogy újat vegyek! Kölcsönadod a százlábúdat?
– Nem adhatom, fáj a lába!
Akkor látta Jancsi bohóc, hogy a százlábú sántít a hátsó lábára.
– Ó!
Felhívták a hajókikötőt, de ott azt mondták, hogy harmincnapos vihar van, és nem indíthatnak hajót. Felhívták a repülőteret, ott meg azt mondták, hogy harminc napos köd van, és nem indíthatnak repülőt.
– Ó! Ó!
Arra röpült Diána, a kisboszorkány. A kisboszorkányok arról híresek, hogy söprűnyélen lovagolnak, csíkos cipőcskét hordanak és nagyon okosak. Diána azt mondta:
– Tessék Jancsi bohóc, kölcsönadom neked a söprűmet!
– Kedves, jó Diána! – derült fel Jancsi bohóc. – Mégiscsak lesz díszelőadás! Köszönöm a söprűt!
Jakab lovaglónyúl megszólalt:
– Összesöpröd a tányért?
– Össze, össze!
De a tányérdarabkák sorra visszacsúsztak a földre, és ahányszor leestek, mindig azt lehetett hallani, hogy: – csirrcsurrcserrcsörr!
– Várj, Jancsi bohóc, majd én segítek! – ugrott Diána.
– Jó, te söpörd a tányért, én söpröm a szemetet!
Így, kettesben, valahogy összesöpörtek.
Aztán elindultak Málodába, söprűnyélen. Jancsi bohóc ült elől, Diána pedig hátul. Durrancs autó és Jakab lovaglónyúl sokáig integetett utánuk.

Péntek Hanna_Ajtós mese_Bata Gabriella

Bata Gabriella (10 éves) illusztrációja Gratulálunk, a rajzod bekerült a könyvbe!

Diána kisboszorkány söprűjében az volt a furcsa, hogy hátrafelé repült. A felhőknek, a madaraknak, meg az égi táltos paripáknak ez persze nagyon tetszett. Szét is húzták a harminc napos ködöt, mint egy függönyt. Így érkeztek Málodába.
Málodában minden, de minden a fák lombjában terem. Van ott cipőfa, kalapfa, párnafa, sőt, még fagylaltfa meg perecfa is.
Jancsi bohóc és Diána kisboszorkány sokáig keresgéltek, míg találtak egy tányérfát. Óvatosan szakítottak egy pörgőtányért az esti díszelőadáshoz. Fordultak volna vissza, ám Jancsi bohóc meglátott egy autógumifát. Gyorsan szakított egy jó erős autógumit Durrancs autó kerekére. Diána kisboszorkány is meglátott egy kenőcsfát. Szakított egy tubus lábkenőcsöt Jakab százlábújának a lábára. Így aztán nemcsak a díszelőadást mentették meg, de a százlábú lábát, meg Durrancs autó kerekét is.
Az esti díszelőadás végén a közönség hatvannyolc percig tapsolt Jancsi bohócnak, a nagy tányérpörgetőnek. Jancsi bohóc hatvannyolc percig hajlongott, aztán beült az autójába, és elégedetten visszazötyögött ahhoz az ajtóhoz, amelyikkel a mesémet kezdtem. Az ajtó kinyílt, és ők begurultak rajta. Azóta nem látta őket senki.
Így volt, nem így volt, ez egy ajtós mese volt!

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.