Ristyák Luca: A legkedvesebb lány és a titok

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Volt egyszer egy lány, aki nem csak kedves és szép volt, hanem úgy őrizte a titkokat, hogy még naplót sem vezetett. Hej, a király fülébe is eljutott a lány jó tulajdonsága. Hívatta is a király a leányt a palotába, hogy majd ő ad neki olyan titkot, amit majd biztosan nem bír magában tartani.
Jött is a leány a palotába, de nem félt, mert tudta, hogy ha eddig megtartott minden titkot (úgy, ahogy azt elmondták neki), akkor ezt miért ne tartaná meg. Megérkezett a lány a palotába, s illően köszönt a királynak. A király is viszonozta a köszönést, s fogadta a leányt.
– Úgy hallottam, hogy te nagyon jól tartod a titkokat, igaz ez? – kérdezte a király.
– Annyira igaz, mint hogy most itt állok felségeddel szemben – felelte a leány.
– Hát jól van – mondta a király. – Álld ki a próbát, mert ha kiállod, magas jutalmat érdemelsz! A titkot ezennel elmondom – jelentette ki a király. A titok ez volt: „Ott van benned az a valami, amivel bármit ki tudsz nyitni.”
– Mi lehet ez? – tűnődött a lány.
– Ezen most ne törd a fejed, és ha nem haragszol, én utadra bocsátanálak – mondta a király.
– Nem haragszom és köszönöm a meghívást! – válaszolt a lány.
A lány elköszönt, úgyszintén a király is.
Alighogy a lány hazaért, még három nap sem telt bele, a király halálos betegségben szenvedett. Ki is raktak egy hirdetést, amit a király írt a népének. A hirdetés így szólt:
„Kedves Népem!
Sajnálatos módon egy fajta halálos betegség ért. Kérem, hogy, aki tud segítsen!
Ha valaki hozzálátna a megmentésemhez, akkor a varázsszer a Gyógybarlangban található. Ezen kívül a barlang jelszavát (ami titok) „titokőrző” Szelesztína kisasszony tudja.
Köszönettel: Erik királyotok”
Mindenki elolvasta, ahogy Szelesztína kisasszony is. Szelesztína kisasszony (aki eredetileg a lány volt) azon morfondírozott, hogy elvileg csakis ő tudna elmenni a barlangba, hiszen ő tudja a jelszót.
Pár nap múlva Szelesztína kisasszony jelentkezett Erik királynál (az egyik meglehetősen undok barátnőjével), hogy majd ő elmegy a barlangba.
– Jól van – mondta Erik király – menj csak el és vidd a barátnődet is.
– Köszönöm! – mondta Szelesztína.
– Nagyon szívesen és siessetek!!! – mondta Erik király.
Elindultak, s mikor kiléptek a palotából, elkezdtek beszélgetni. Egy óra elteltével már közeledtek a barlanghoz. Már jó régen témát váltottak és a kedvességről beszélgettek. (Szelesztína nagyon sok mindent tudott a kedvességről, és amit tudott, azt el is mondta Grétának (mert, hogy így hívták a barátnőjét).
Szelesztínának hirtelen eszébe jutott, hogy meg kellene fejteni a barlang jelszavát. Egy negyedórával később, már nem csak közel jártak a barlanghoz, hanem ott álltak előtte, és még mindig a kedvességről beszélgettek. De ki se kellett találniuk a jelszót, mert a barlang magától kinyílt. Szelesztína ekkor rájött, hogy a barlang jelszavának megfejtése a kedvesség volt.
A barlangban egy mágus ült. Szelesztína magyarázkodni akart, de a mágus a szavába vágott:
– Nem kell semmit mondanod. Mindent tudok. A varázsszer pedig itt van, tessék. És a jutalmat is itt kapod meg nálam. A jutalom az, hogy választhattok 3–3 követ.
– Köszönjük! – lelkendezett Szelesztína.
– Köszönjük! – mondta Gréta boldogan.
– Persze! – kapott észbe Szelesztína – köszönjük a varázsszert is!
– Nagyon szívesen! – mosolygott a mágus.
Szelesztínáék elbúcsúztak a mágustól, és elindultak a palota felé. Mikor odaértek, az emberek már javában várták őket. A lányok gyorsan átadták a királynénak a varázsszert. A király meggyógyult, és bőségesen megvendégelte a megmentőit.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.