Gonda Viktória: Kitti ékszerdoboza

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Kitti jobb oldalsó szemfoga nem akart mozogni, pedig a maradandó oldalsó metszőfog már kibújt mögötte. Így nem volt mit tennie megkérte a Nagymamáját kísérje el a fogorvoshoz és húzassák ki. A Doktor bácsi nagyon megdicsérte a kis Kittit, hogy milyen ügyes volt és emlékül megkapta a tejfogát. Elköszöntek, elsétáltak Anyukája munkahelyére, hogy elmesélje neki is a történteket. Eszter (Anyuka) nagyon büszke volt a lányára és ígéretéhez híven egy kis négyszeletes Marika- pizzával várta. Mara mamával haza is mentek, otthon jóízűen megették, majd Kitti a sok izgalomtól elaludt. Anya csengetésére ébredt fel. Már fél öt lett. Gyorsan eltelt az idő. Szerencse, hogy nem kell mennie a suliba, hiszen holnap kezdődik a tavaszi szünet. Így nem is kezdett a tanuláshoz, hanem Anyával és a Mamájával hármasban társasjátékoztak elővették a dixittet, majd következett a concept és a legvégén pedig jó régi gazdálkodj okosannal kezdtek el játszani. Sajnos mama ránézett az órájára és vége is lett a kellemes esténknek. Én elköszöntem mamitól, majd Anya lekísérte, hogy ne kelljen egyedül mennie.
Kitti bement a konyhába elővette a pizzás dobozt, de ő már nem azt látta benne, hanem egy gyönyörű ékszerdobozt, ami lilára-ezüstre van festve, gyöngyökkel és gyurma rózsákkal a tetején. Bement a szobájába, leült az íróasztalához, felkapcsolta lámpáját, majd következett az alkotás. Ilyenkor nála telnek a percek és órák, de Ő ebből nem érzékel soha semmit, pedig Anyukája is bement hozzá jó éjt-puszit adott neki, kérte, hogy nemsoká feküdjön le. Tudja Ő, hogy holnap nincs suli, de a pizzás doboz holnap is meg fogja őt várni. Még pár simítás, majd Kitti elővette a csillámport és rászórta az ékszerdobozára, de akkor, valami történt…

Bodnár Krisztina (5 éves) rajza Gratulálunk, bekerült rajz részleted a mesekönyvbe!

Kitti nem otthon volt, hanem egy csodás helyen ahol unikornisok, szárnyas lovak repkedtek az égen, de ott nem kék volt az ég, hanem minden rózsaszín a lovak, fű, virágok, sziklák, gyémántok, sorolhatnám a végtelenségig.
– Szia, én Zumihi vagyok! – és te? – kérdezte az unikornis.
Elgondolkodott magában a lányka: Hát én, hogy-hogy értek állat nyelven? Na, mindegy inkább válaszolok.
– Szia, én nevem Kitti. Engem vár az Anyukám, nem tudja, hol vagyok. Nem hoztam magammal még a telefonomat sem, csak… hát ez nem lehet igaz itt az ékszerdobozom nálam és milyen csodás lett! Tetszik Neked is Zuhimi. (Kitti a csodálkozástól teljesen megzavarodott. Csak beszélt, beszélt és beszélt.)
Zuhimi megérintette a fejével és kedvesen rámosolyogott majd, azt mondta ne félj itt nem bánt senki. Kitti ügyetlenül felült a hátára és óvatosan elindultak a magasba. A lány először nagyon félt, de a táj szépsége annyira lenyűgözte, hogy a magasság sem volt már akadály számára, hogy ne élvezze az utazást. A várban unikornis katonák vették őket körül és követelték tőle az ékszerdobozát, amit ellopott a Királynőtől. Szegény Kitti és Zuhimi hiába mondták, hogy ők ártatlanok. A katonák hajthatatlanok voltak mentek és vitték őket a Királynőhöz Rózsa Varangyhoz.

Gonda Viktória rajza  Gratulálunk, bekerült rajz részleted a mesekönyvbe!

Rózsa Varangy előtt a katonák meghajoltak majd első lábaikra lehajolva kitolattak a királyi szobából. Így hát ott maradt Zuhimi és Kitti a Királynő előtt. Mind a ketten nagyon meg voltak illetődve. Hiszen egyikőjük sem találkozott még a királyi család tagjai közül senkivel.
Rózsa varangy királynő csodálatos színekben pompázott. Rózsaszínű testét, arany és ezüstös csillámok borították. Nagy mosolyát követően sírásra görbült a szája. Majd kérdőre vonta Kittit:
– A dobozom nálad van! Már hetek óta nem találom sehol! Te vitted el? Egyáltalán Ki vagy Te? Nem is láttalak még a birodalmamban. Beszélj, ha kedves az életed.
A leány meghajolt és kedvesen válaszolt a Királynőnek:
– Kedves Királynő az én nevem Kitti. Ember vagyok, és ez az én pizzás dobozom. A virágokat is én készítettem gyurmából. Csinálok neked is, ha akarod.
Királynő e szavak hallatára felemelkedett a trónjáról, majd hatalmas 100 cm hosszúra is megnövő, ragadós, rózsaszínű nyelvével lasszószerűen elkapta Kitti kezében a dobozt, majd húzni kezdte.
Elkezdődött a huzavona. Kitti minden erejével azon volt, hogy magánál tartsa becses tárgyát, és elkiáltotta magát.
– Ez az én dobozom! Soha nem adom! – a palota ablakai is beleremegtek, olyan erők lakoztak a kis Kittiben.
Az éles sikoltásra Eszterben is megszólalt az anyai ösztön. Letette a kedvenc könyvét a párnájára. Kibújt az ágyából és átment megnézni kicsi lányát, hogy miért kiabált oly keservesen. Akkor látja, hogy az ő édese még mindig ott ül az asztalnál. Az arca pedig csupa csillámpor. Szólogatni kezdi:
– Kincsem gyere az ágyba, majd holnap befejezed.
Kitti felkel és álmosan mondja Anyukájának.
– Anyu, rosszat álmodtam. Rózsavarangy el akarta venni az ajándékodat, de én nem hagytam magam. Ugye szép lett? – majd mosollyal az arcán elaludt az ágyában.
Eszter óvatosan betakarta kincsét, majd egy hatalmas puszit, nyomot a csillámok közé.
Egy gyors mozdulattal a párnák közé csúsztatta a fogtündér ajándékát és nyugovóra tért.

2016