Holdinger Zsóka Éda: A krumplik földjén

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Ádám csak egy hétköznapi fiúcska volt. Nem szerette a krumplit. Egy szép napon krumpli főzelék volt az óvodában. Ádám nem ette meg. Egyszer csak megszólalt egy mély hang, Ádám mellett:
– Jaj, te meg ki vagy?! – kiabálta Ádám. És Ádám maga mellé nézet. – Én a Nagy Krumpli vagyok, ha nem látnád! És valóban ott állott Ádám mellet egy krumplihoz eléggé nagy, és szörnyen elegáns, de azért krumpli.
– És mi okból jöttél ide? – kérdezte Ádám. – Gyere, megmutatom neked. E pillanatban megszólalt egy vékonyka hang. Egy másik krumpli volt, de azért krumplihoz elégé pici.
– Jaj, elfelejtetem bemutatni valakit. Ő pici krumpli.
Ekkor nagy krumpli levett a kalapját, és kihúzott belőle egy sima órát.
– Itt az idő!
– Mire? – Kérdezte Ádám.
Ekkor nagy krumpli a zsebéből kivett egy zsebórát, amiből egy átjáró lett. Beléptek egy szép világba, ahol minden krumpliból volt. Elkezdtek sétálni a krumpli erdőben, egyszer csak egy krumpli várba érkeztek. Ott díszes páncélban tisztelgett egy sereg krumpli. Ott Krumpli király és Krumplilla várta őket. Megszólalt a király:
– Hallottam, hogy te nem szereted a krumplit, Ádám. Pedig meg sem kóstoltad! Ezért hozott ide két társunk. Fogadjunk, hogy a zsúr után sose fogsz visítani, hogy nem eszed meg!
– Milyen zsúr? Imádom a partikat! Mehetek én is? Bár ajándékot nem hoztam – örvendezett Ádám.
– Persze, az ajándékod pedig lehet egy csokor virág, amit az udvaron szedsz – mondta a Krumpli király. – Majd gyere ide ha megvagy és add át a lányomnak, mert neki van szülinapja
Ádám már ment is krumplivirágot szedni. Mikor visszaért, már a díszítés is fenn volt.
Nagy volt a zene-bona, ricsaj, mulatozás, tánc és minden étel krumpliból volt. Ádám emiatt nem evett semmit, így a buli végére nagyon éhes lett. Ekkor odament hozzá kis- és nagy krumpli is. Megkérdezték miért nem táncol, mulatozik, csak ül és lógatja orrát.
Ádám azt mondta erre:
– Csak éhes vagyok. Nem szeretem a krumplit, mint tudjátok. A krumplik végül rávették, hogy egyen egy krumplis pogácsát. Ádámnak nagyon ízlett. Csak ette, ette, ette és ette a finom krumplis ételeket. Egyszer csak vissza kellet menniük, mert mindjárt vége az ovinak. Mikor visszaért látta, hogy ott máshogy járt az óra és még csak 2 óra van.
Délután jött érte anyukája és akkor Ádám mindent elmesélt. Anyukája boldogan hallgatta, hogy miként játszott a krumplikkal, hogyan szerette meg a krumplit. Titokban a gondolataiban tudta, hogy csak délutáni alvás alatt álmodta Ádám, de mégis vidáman sütötte otthon a nagy adag krumplis pogácsát.
Itt a vége, aki nem hiszi járjon a végére

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.