Ölvedi Gergely: A fővárosi ficsúr

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Ááááá! Iskola van!! – Na hát, igen, ez vagyok én hétfő reggel. Én, akit „zseninek” hívnak. Én, aki… Na, inkább térjünk vissza a lényegre.
Szóval, iskola van! Semmi baj nem lenne ezzel, ha legalább az iskolát valamiképpen megszeretném.Tehát nagy rémülettel indultam az iskola felé. Ránéztem az órámra.
– Úristen!! Elkéstem!
Benéztem az osztálytermünk ajtajának üvegén, és megláttam:
– Na neeee… Matekdoga!
Hirtelen tűsarkú cipellők kopogására lettem figyelmes. Az igazgató.
Egyre hevesebben vert a szívem, amint egyre közelebbről hallottam a kopogást. Amikor a termünk előtti folyosó végére ért, ész nélkül rontottam be a terembe. Nem telt el két perc sem, már az igazgatóiban találtam magam.
– Jó napot kívánok, igazgatónő!
– Jó napot! Ültesse le oda a gyereket, kérem Éva! Köszönöm, kimehet tanárnő!
Néhány másodperc múlva már csak rám figyelt az igazgató.
– Képzeld Geri, én is pont ilyen voltam gyerekként, mint te. Utáltam az iskolát. Megfogadtam, hogy én tanár, az nem leszek, az egyszer biztos! De lám, itt gubbasztok igazgatóként…
– Nem is kapok igazgatóit vagy ilyesmi?
– Nem, nem kapsz. Úgy érzem, felesleges lenne, mert tudom, hogy gyerekek vagytok.
– Köszönöm, igazgatónő! Viszont látásra!
– Szia, Gergő!
Ekkor kilépett a folyosóra, és az ott türelmetlenül várakozó Éva nénihez szólt:
– Kérem, kicsivel több figyelmet szenteljen ennek a fiúnak Éva, kérem.
– Igenis, úgy lesz! – hangzott a halk válasz.
Hazaindultam, hiszen már véget ért a tanítás. Otthon elmeséltem anyának, mi történt velem aznap. Láttam, hogy lassan elönti a düh és elkeseredés. Ám amint belenézett a tájékoztatómba, hogy megnézze az intőt, az arca megkönnyebbülésről tanúskodott. Intő helyett egy dicséretet talált benne:
„Kedves Anyuka!
A tanárnő azért hozta be hozzám az ön gyermekét, mert nem volt a teremben 8 órakor, becsengetéskor.
Intő helyett azonban (hiszen tudom, hogy a gyerek ilyen, senkit nem lehet ezért okolni, sőt, nem is baj ez) én dicséretet adok neki. Gyermeke tapintatból, megértésből, tisztességből dicséretesre vizsgázott ma nálam! Akárki, aki ezt olvassa, tudja ezután, hogy az ön fia egy tisztességes Fővárosi Ficsúr lett itt Pesten.
Tisztelettel:
dr Harcsás Magdolna igazgató”
Anya szemében mintha könnyeket láttam volna… de nem a szomorúságét, hanem a büszkeségét.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.