Pankus Dávid: A két királyfi

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király és annak volt két fia és két leánya. A fiúk azt mondták a királynak:
– Elmegyünk vásárolni.
– Jó – egyezett bele a király.
Elmentek a piacra. Vettek maguknak egy-egy kitűzött: az egyik piros, a másik pedig kék volt. Amíg vásároltak, addig jött a hét fejű sárkány. Legyőzte az őröket és elrabolta a királylányokat.
Mikor haza érkezett a két fiú, látták, mi történt. A király keservesen sírt.
– Mi majd megkeressük, megöljük a sárkányt és haza hozzuk őket – mondták.
– Jó – egyezett bele a király és berakta a kardot a hátizsákjukba, aztán útnak indultak.
Ahogy mentek találkoztak egy varjúval, aki mégsem varjú volt, mert emberé változott.
– Ki vagy te? – kérdezték a királyfik.
– Varázsló vagyok – mondta a varjú.
– El tudsz vezetni a hétfejű sárkányhoz?
– Hallottam, mi történt. Nagyon szívesen segítek nektek, de csak egy darabig tudlak kísérni benneteket.
Elkezdtek mendegélni, míg egy erdőbe nem értek. Ott hallottak egy hangot, aztán még több hangot, ami minden honnan jött. Látták, hogy az egyik fa megmozdult.
– Ez egy beszélő fa – ijedtek meg a királyfiak.
– Igen, mert ez egy beszélő erdő, nagyon veszélyes hely – mondta a varázsló.
Aztán a fa is mondott valamit, de nem lehetett érteni, mert a természet hangja volt. A leveleik az eget eltakarták, nagy sötétség volt körülöttük.
– Repüljünk át – mondta a mágus.
Varjúvá változott, a király fiak felültek rá, és elrepültek. Egészen egy patak partjáig szálltak.
– Innentől nem tudlak vezetni benneteket – mondta a varázsló.
A parton 3 kagylót láttak: az egyik kék, a másik narancssárga, a harmadig pedig piros volt. Bennük egy-egy sellő rejtőzött. Elmesélték nekik a történetüket.
– Elvezetek minket a hétfejű sárkányhoz? – kérdezték a királyfiak.
– Persze – mondták a sellők.
A varázsló egy víz alatti járművet varázsolt, abba bementek a királyfiak, és elkezdtek süllyedni. Úsztak, úsztak a víz alatt és megláttak egy cápát. Ekkor a sellők megijedtek és visszamentek. A királyfiakat ott hagyták. A cápa elkezdte tépni a fogával a tengeralattjárót és akkor, majdnem belefulladtak a vízbe, de megmentették őket a kalózok.
– Ti mit kerestettek a vízben? – kérdezte a kalóz. A királyfiak elmesélték történetüket.
– Tudjátok hol van a hétfejű sárkány? – kérdezték végül.
– Persze – mondták a kalózok.
Hajóztak. Végül egy viharban szétesett a hajó. A királyfiak beleestek a vízbe, és a hullámok odasodorták őket a hétfejű sárkány szigetére. Bementek a sárkány barlangjába. A sárkány meghallotta a királyfiak hangját.
– Sohasem kapjátok meg a húgaitokat! A barlang börtönében elrejtettem őket, nélkülem sohasem találjátok meg.
A királyfiak összenéztek, kivették a hátizsákjukból a kardjukat. A sárkány első fejét közösen, a többit pedig külön-külön vágták le. Végül elvették a sárkánytól a börtönkulcsokat. Beljebb mentek a barlangba, 3 utat találtak. A királyfiak tanácstalanul álltak, hogy merre induljanak. Arra gondoltak, lehet, hogy a sárkánynak volt igaza, és sohasem találják meg a húgaikat. Elkeseredtek.
A csöndben meghallották a húgaik hangját. A középső útból jött. Végül megtalálták őket és kiszabadították. Hazamentek. Az öreg király sírva fakadt, amikor meglátta őket. Azóta is boldogan élnek míg meg nem haltak.

2016