Szarvas Ferenc: Csiga és nyuszi

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Minden gyermek megcsodálja a csigát, aki viszi a házikóját a hátán. A bátor gyerek felveszi, alaposan megvizsgálja. Úgy tartják a csiga a legerősebb, mert más állat nem bírja el a házát, csak ő.
Ugyanolyan csodálkozással nézte a kis nyuszi is, mikor reggel saláta levelet vitt az anyukája a nyúlfészekbe. A saláta levél közepén egy kis csiga kiabálta:
– Nyuszika vigyázz rám, itt vagyok a saláta levél közepén!
A nyuszika nem látott semmit, dörzsölgette a szemét. Megint a kis vékony gyenge hangot hallotta. Nyuszikát úgy kényeztette az édesanyja, hogy amikor reggel a kis nyuszi a szemét kinyitotta, harmatos saláta- vagy káposztalevél várta. Megszokott mozdulattal magához húzta a saláta levelét és meglátta a furcsa kis állatot.
– Ki vagy te és miért ülsz a salátám közepén?
– Ennek hosszú a története –válaszolta a kiscsiga.
– Ráérek, meghallgatom – mondta a nyuszi.
– Törökországban a szüleimmel egy salátát termelő melegházba költöztünk. Egy reggel, még ki sem bújtam az ágyamból, kamionnal hoztak Magyarországra, ezen a levélen aludtam, amikor egy házinéni levágta a saláta külső levelét, kukába dobta, a szemetes idehozta, édesanyád behozta neked reggelire, így kerültem én hozzád.
– Nem ismerek itt senkit, legyünk jó barátok!
A kis nyuszi szemét törölgetve, elsírta magát. Sajnálta a kiscsigát, hogy nincsenek vele a testvérei sem a szülei, mind ottmaradtak Törökországban, majd abbahagyta a sírást. Örökre jó barátok maradtak, vigyáztak egymásra, a saláta- és káposztalevélnek mindketten örültek.

2016

Szarvas Krisztina illusztrációja 

Bekerült illusztrációd a mesekönyvbe.