Taschner Katalin Éva: A tavaszi barátság

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Elérkezett a tavasz. Az erdő fái reggelente már madárcsicsergésre ébredtek. A madarak a saját nyelvükön adták hírül, hogy örülni kell. Nem kell többé fagyoskodni, itt a jó idő. Az erdőhöz közeli tisztáson is a zöld fű között megjelentek a sárga pitypangok. A méhecskék döngicsélni kezdtek. Három pillangótestvér is egyre többet szállt ide a tisztásra. Kergetőztek, meg-megpihentek egy fűszálon vagy virágon. Beszélgettek a pettyes katicával. Eszükben volt anyukájuk szava is, hogy nagyon vigyázzanak magukra és időben menjenek haza. Egyik nap, mikor már kezdett sötétedni, hazafelé készülődtek. Észrevették, hogy egy barna tüskés gombolyag van a fa mellett.
– Ez meg mi lehet? – tanakodtak.
– Biztos gesztenye burokban – szólt az egyik pillangó.
– Hiszen az zöld – mondta a másik.
Az egyik pillangó a közelébe merészkedett. A tüskék meg is szúrták.
– Ez fájt! Ez szúr!
Testvérei féltve kiáltották:
– Gyere ide hozzánk! Gyorsan! Siess!
Ekkor a barna gombolyag, ami tüskés is volt mozogni kezdett és egy kis fejecske bújt elő.
– Jajj!- riadtak meg a pillangók.
– Ne féljetek tőlem. Süni vagyok. Nagyon félek én is. Kíváncsiságból eljöttem otthonról és most nem találok haza. Nem segítenétek?
– Segítünk! De merre laksz?
– Csak azt tudom, hogy annál a fánál, ahol a bagoly is lakik. A harkály is sokszor kopácsol. Sokszor kakukkol a kakukk is.
– Akkor te a közelünkben laksz. Hol voltál a télen?
– Mi a télen téli álmot alszunk. Ezért nem láttatok. Hazakísértek?
– Persze, hogy haza. Kövess bennünket!
A pillangók nem olyan magasak hazafelé szálldogáltak. A sün egyszer rájuk is kiáltott:
– Ne olyan gyorsan! Nem tudlak követni benneteket!
Így lassan értek haza. A sün mama és a sün papa már nagyon ideges volt. Mikor meglátták a csemetéjüket, szaladtak hozzá.
– Hol voltál? Miért mentél el? Nagyon megijedtünk! Ilyent többet ne csinálj!
– Ne haragudjatok! Most már itthon vagyok. ezek a rendes pillangók segítettek nekem, hogy hazataláljak.
A sünszülők megköszönték a pillangók segítségét. A pillangók elmondták, hogy ők is a közelben laknak. A három testvér örömmel ért haza. Örültek, hogy segíteni tudtak. Mikor hazaértek, őket is szidás érte.
– Hol voltatok ilyen sokáig? Már késő este van. Még sosem maradtatok kint a réten.
– Képzeljétek! Segítettünk!
– Kinek segítettetek?
– A süninek. Nem messze lakik tőlünk. Elcsavargott és mi hazakísértük.
– Ezért megdicsérlek benneteket! – szólt a pillangómama.
– Azért ti is tudhattátok volna, hogy időben itthon kell lenni – morgolódott pillangópapa.
– Megígérjük, hogy ezen túl mindig időben hazajövünk.
– Jól van. A segítségért én is megdicsérlek benneteket – mondta pillangópapa.
Segíteni mindig jó. Segítsetek is, ahol tudtok. Legyetek mindig ilyenek! – folytatta pillangómama.
Másnaptól kezdve már a sünnel együtt mentek a közeli tisztásra játszani. Barátok lettek a sünivel. Sokat játszottak. Amikor kellett segítettek a hangyáknak télire élelmet gyűjteni. Segítettek figyelmeztetni állatokat, ha ragadozó közeledett. Kellemesen teltek napjaik. A sünnel, tavasszal kezdődött az ismeretségük, de örök barátságban maradtak. Barátok voltak ősszel, télen, nyáron is.

2016