Tóth Viktória: A szeleburdi kismacska

Pihe, a fehér, hosszú szőrű kiscica egy kedves családnál lelt új otthonra. Kezdetben nagyon félénk volt. Minden apró zajra összerezzent. Keservesen nyávogott, mert nem értette, hová tűnt az anyukája és a testvére.
– Itt mindennek különös szaga van – gondolta magában. – De jó lenne körülnézni!
A kezdeti időkben a kisgazdája, Viki próbált mindig a kedvében járni: finom falatokkal kínálta, kislabdát gurított neki és gyakran felvette az ölébe simogatni. A legjobb mégis az volt, amikor együtt aludtak az ágyban.
Pihe egyre bátrabb lett. Már ismerte a lakás minden zegét-zugát, de legjobban az akvárium tetszett neki. Anya egy alkalommal feltette a lefedett akvárium tetejére. Ez volt ám az igazi boldogság! Igaz, az üvegfalon keresztül egy halat sem tudott elkapni, mégis jól érezte magát. Gyakran szaladgált a lakásban és közben morgott. Bár maga sem tudta, miért. Titkos ellenséget vélt felfedezni a szőnyegekben és a plüss játékokban. Vadul megtámadta őket és a játék hevében a függönyön is felszaladt. De a legnagyobb móka az alvó gyerekek felébresztése volt.
Amikor elfáradt, Vikihez odabújva pihente ki magát. A legnagyobb kaland: az udvar felfedezése ezután következett.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.