Imre Boróka Eszter: Rubi és Pingpong

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Sziasztok, én Rubi vagyok. Van egy leges-legjobb barátom. Úgy hívják, hogy Pingpong.
Egy nap játszottunk a játszótéren és találtunk egy katicabogarat. Elneveztük Katinkának. Találtunk egy csigát is, ő lett Csigusz-bigusz. Ráültettük Katinkát Csigusz-bigusz hátára és csigamenetet játszottunk. Pingpong golyót gurított, én a csigámat toltam Katinkával a hátán. Mivel mi ügyes barkácsok vagyunk, Pingponggal levélből, száraz ágakból és néhány kerek kavicsból készítettünk két kis kocsit. Külön-külön beletettük Katinkát és Csigusz-biguszt a kocsikba, elkezdtük legurítani őket a dombtetőről. A játszótér egy dombtetőn volt. Én a domb tetején gurítottam, barátom pedig a domb alján elkapta a kocsikat.
A nap hamar elszállt, haza kellett mennünk. Mielőtt elindultunk volna, éjszakai szállást készítettünk kis barátainknak. Reméltük, hogy másnap reggel újból találkozunk és folytatjuk a játékot. Reggeli után rohantam a játszótérre. Pingpong már ott várt és aggódva mondta, hogy sehol sem találja Katinkát és Csigusz-biguszt. Az éjszakára készített kis házban nem találtuk őket.
Átkutattuk az egész játszóteret. Minden bokor, levél alá benéztünk, minden kavicsot felforgattunk… Szerencsére árulkodó nyomokra bukkantunk. Találtunk egy megkínzott bodobácsot és százlábút. Miután biztonságos helyre szállítottuk őket, tanakodni kezdtünk. Egyre inkább azon aggódtunk, hogy Katinkával és Csigusz-bigusszal valami szörnyű dolog történt. Szerencsére Pingpongnál volt a nagyítója, így könnyűszerrel követhettük a gyanús nyomokat: letört ágakat, széttépett leveleket, feldúlt homokvárat és végre nyálkacsíkot Csigusz-bigusztól.
A távolból veszekedő fiúk hangját hallottuk. Már ismertük őket, Zo és Zozo két idősebb, rosszcsont gyerek volt, akikről tudtuk, hogy nem szeretik az állatokat. A közelükbe osontunk és láttuk, hogy kisbarátainkat kínozzák. Katinkát homok alá temették, Csiguszt-biguszt pedig bottal szurkálták. Gyorsan ki kellett találnuk valamit. A mentőakció terve rögvest elkészült. Egyikünk eltereli a fiúk figyelmét, a másik pedig visszalopja barátainkat. Azt tudtuk, hogy ez a két fiú minden rosszaságot együtt csinál, nagyon agyafúrtak, de most túl kellett járnunk az eszükön.
Pingpong a közelükben lévő fáról letört egy ágat, elfutva megzörgette a leveleket és apró papírgalacsint dobott a hajukba. A fiúk utánarohantak, már régóta meg akarták leckéztetni. Én akkor odaszaladtam a homokozóhoz, Katinkát gyorsan kiástam, Csigusz-biguszt pedig az ágak közül vettem ki és a zsebembe rejtettem őket. Hirtelen észrevettem, hogy a fiúk elkapták Pingpongot és vonszolják magukkal a játszótér felé. Nem volt mit tenni, használnom kellett titkos, kordában tartott képességemet, amivel mindenkit ki tudok hozni a sodrából. Odaugrottam a fiúkhoz és csúfolódni kezdtem. A fiúk feldühödtek, elengedték Pingpongot és rohantak utánam. Én felszaladtam a csúzdán, a fiúk utánam. Szerencsére mindig van nálam víz, amit most a kulacsomból a csúzdára öntöttem. Zo és Zozo hiába igyekeztek felmászni, nem sikerült nekik. Én eközben a csúzdához kapcsolódó kötélhágcsón lemásztam. Pingpong már a játszótér sarkánál várt, együtt szaladtunk haza.
A fürdőszobában lemostuk Csigusz-biguszt. Katinkáról is lepergett már a homok, vidáman mászkált a tenyeremen. A veszélyes kaland után biztonságos lakóhelyet kellett keresnünk barátainknak. Arra a döntésre jutottunk, hogy segítségül kell hívnunk a szüleinket. Szülői összefogással egy cipősdobozból készítettünk otthont Katinkának és Csigusz-bigusznak, amit visszavittünk a játszótérre. Zo és Zozo alapos fejmosást kaptak a felnőttektől. Most már ők is tudják, hogy az a természetes, hogy a környezetünkben is élnek állatok és nem dúlhatják fel az otthonukat, nem kínozhatják meg őket. Minden élőlénynek van helye körülöttünk, fontos feladatuk van. Jobban tesszük, ha megfigyeljük őket!

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.