Iván Liliána: A hős kiskutya

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Cuki, a kiskutya lógó orral sétálgatott az erdő szélén, egy kis falu közelében. A mai nap is olyan szomorú volt, mint az elmúlt hónapok során, mert egyik állat sem akart vele játszani, az emberek pedig elkergették őt, amikor a kis faluban meglátták. Szülei nem voltak, egy esős napon, egy autóból rakták ki itt az erdő szélén.

Iván Liliána_A hős kiskutya_Kondor Beáta

Kondor Beáta rajza

Hogy miért nem akartak vele játszani? Mert Cukinak az átlagosnál hosszabbak voltak a fülei, ezért az állatok kinevették, elkerülték őt. A süninek ijesztő volt, a mókusnak csúnya, a kis vadmalacnak félelmetes. Pedig, ha tudták volna, hogy Cukinak különeges képessége van, biztosan barátkoztak volna vele. Ez pedig az volt, hogy nagyon messzire elhallott. Ezen a napon az erdő másik végéről egy érdekes hangot hallott. Amennyire gyorsan csak tudott, elkezdett szaladni a hang irányába. Hirtelen megpillantott egy mély gödröt, amiből a hangot hallotta. Óvatosan odalépkedett, és lassan bekukucskált a gödörbe, hogy megnézze, mi lehet az. Egy kislány sírdogált keservesen a gödör mélyén. Nemrég költöztek ide a faluba, és szülei hiába mondták neki, hogy ne menjen el messzire a háztól, de ő nem hallgatott. Addig addig bóklászott, amíg az erdőig el nem jutott. Itt meglátott egy gyönyörű pillangót, amit elkezdett kergetni. Ahogy így futott, egyszer csak a gödörben találta magát.

Iván Liliána_A hős kiskutya_EszenyiBalázs

Eszenyi Balázs (6 éves) rajza

Nagyon megütötte a lábát. De nem is a fájdalom miatt sírdogált annyira, inkább azért, mert nem tudott a gödörből kimászni. Eszébe jutottak a szülei is, hogy már biztosan nagyon keresik. A kislány megörült, amikor meglátta a kutyát, már nem érezte magát annyira egyedül. Mindig is szeretett volna egy kutyát, de a szülei nem engedték neki, mert lakótelepen laktak. Így ez csak vágy maradt.
– Szia kutyus! – szólalt meg a kislány pityeregve. – Kutyuskám, segíts rajtam! – kérlelete.
– Vau, vau-vau! – vakkantott Cuki.
Ekkor a kislány levette a sálját, és kidobta a kutyának. A kutya, mintha tudná, mi a dolga, szájába vette a sálat, és futott, futott ameddig be nem ért a faluba. Ott körbe körbe szaladgált a sállal a szájában. Hangosan ugatott, amire az emberek felfigyeltek. Közben a kislány szülei már ijedten keresték gyermeküket mindenhol. Bejártak minden utcát, amikor meghallották a keservesen ugató kutyát, szájában pedig a kislányuk sálját. Az édesanya valahogy egyből megérezte, hogy ez a kutya segítséget kér, és a lányukhoz elvezeti majd őket.
– Drága kutyuli barátom, vigyél a kislányomhoz! Segíts nekünk! – mondta sírva az édesanya, közben megsimogatta a kutyust.

Iván Liliána_A hős kiskutya_Kondor Beáta2

Kondor Beáta rajza  Gratulálok, bekerült a rajzod a mesekönyvbe!

Cuki még soha nem érzett ilyet, jólesett neki a simogatás, szíve megtelt örömmel, és odasimult a kézhez. Ezután felpattant, és hivogatva nézett az édesanyára, mintha mondaná neki: gyertek, gyertek, én odavezetlek a kislányotokhoz, aki bajba jutott. Ezután aki csak tudott, a kutya után futott, mindenki segíteni akart. Amikor odaértek az erdőbe, a gödörhöz, az édesanya nagyon megkönnyebbült, amikor meglátta kislányát.
– Édes kislányom, végre megtaláltunk! – örült az édesapa is. – Várj csak, mindjárt kiúzunk! Azzal behajolt mélyen a gödörbe, és megfogta a kislány kezét jó szorosan. A többi ember pedig őt fogta, így hamar kihúzta a sírdogáló gyermeket. Összeölelkeztek, anya, apa és gyermek, és együtt sírtak, de most már az örömtől.
– Édeanyám, édesapám, ígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet! Mindig szót fogadok ezután!-mondta a kislány a szüleinek.

Iván Liliána_Ahős kiskutya_Uzonyi Csenge

Uzonyi Csenge (10 éves) illusztrációja Gratulálok, bekerült a rajzod a mesekönyvbe!

A szülők csak ölelték gyermeküket, nem haragudtak rá. Ekkor a kislány keresgélni kezdett a szemével. Amikor megpillantotta a kutyát, lassan odalépkedett hozzá a fájós lábán, lehajolt, és megölelte, szinte magához szorította a remegő állatot.
– Köszönöm neked, hogy segítettél! – mondta szelíden a kutyának. Az emberek is tapsoltak, éljenezték a kutyát. Közben körülnézett és megkérdezte:
– Kié ez az okos, bátor kutyus! De senki nem válaszolt. Ekkor az egyik ember elmondta, hogy ez egy gazdátlan kutya lehet, mert régebben már látta a faluban kóborolni, de különleges kinézete miatt nem akarta seki befogadni.
A kislány nem szólt semmit, csak szüleire nézett, ők pedig egyből tudták, mit jelent ez. Ezalatt megérkezett egy autó, hogy azzal haza vigyék a megsérült gyermeket. Az édesapa ölbe vette lányát, beültette az autóba, majd a kislány kiszólt.
– Gyere kiskutyám, hazamegyünk! – és boldogsággal teli arccal intette be a kutyát maga mellé. Cuki értette ezt. Szíve mélyén remélte, hogy egyszer neki is lesz egy kisgazdája, és érezte, hogy ez a kislány nagyon fogja őt szeretni, s ő viszont. Boldogan ugrott be az autóba, és odasimult a kislány ölébe. Az autó utasainak ez a nap volt a legboldogabb napja.
Közben az erdő állatai meglapulva figyelték, hogy mi történik. Hogy ez a kutya, akit ők kinevettek, kicsúfoltak, milyen bátran viselkedett. S irigykedtek rá, amiért látták, hogy ennyi szeretet veszi őt körül. Amikor pár hét múlva Cuki, a kislány és a szülei sétáltak az erdő szélén, az állatok összesúgtak:
– Nézzétek, itt jön a hős! – s csodálattal néztek a kutyára. Cuki ezt látta, és főleg hallotta, ezért büszkeség töltötte el, és boldogan csaholva ment kisgazdája oldalán tovább.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.