Iván Liliána: A hős kiskutya

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Cuki, a kiskutya lógó orral sétálgatott az erdő szélén, egy kis falu közelében. A mai nap is olyan szomorú volt, mint az elmúlt hónapok során, mert egyik állat sem akart vele játszani, az emberek pedig elkergették őt, amikor a kis faluban meglátták. Szülei nem voltak, egy esős napon, egy autóból rakták ki itt az erdő szélén.

Kondor Beáta rajza

Hogy miért nem akartak vele játszani? Mert Cukinak az átlagosnál hosszabbak voltak a fülei, ezért az állatok kinevették, elkerülték őt. A süninek ijesztő volt, a mókusnak csúnya, a kis vadmalacnak félelmetes. Pedig, ha tudták volna, hogy Cukinak különeges képessége van, biztosan barátkoztak volna vele. Ez pedig az volt, hogy nagyon messzire elhallott. Ezen a napon az erdő másik végéről egy érdekes hangot hallott. Amennyire gyorsan csak tudott, elkezdett szaladni a hang irányába. Hirtelen megpillantott egy mély gödröt, amiből a hangot hallotta. Óvatosan odalépkedett, és lassan bekukucskált a gödörbe, hogy megnézze, mi lehet az. Egy kislány sírdogált keservesen a gödör mélyén. Nemrég költöztek ide a faluba, és szülei hiába mondták neki, hogy ne menjen el messzire a háztól, de ő nem hallgatott. Addig addig bóklászott, amíg az erdőig el nem jutott. Itt meglátott egy gyönyörű pillangót, amit elkezdett kergetni. Ahogy így futott, egyszer csak a gödörben találta magát.

Eszenyi Balázs (6 éves) rajza

Nagyon megütötte a lábát. De nem is a fájdalom miatt sírdogált annyira, inkább azért, mert nem tudott a gödörből kimászni. Eszébe jutottak a szülei is, hogy már biztosan nagyon keresik. A kislány megörült, amikor meglátta a kutyát, már nem érezte magát annyira egyedül. Mindig is szeretett volna egy kutyát, de a szülei nem engedték neki, mert lakótelepen laktak. Így ez csak vágy maradt.
– Szia kutyus! – szólalt meg a kislány pityeregve. – Kutyuskám, segíts rajtam! – kérlelete.
– Vau, vau-vau! – vakkantott Cuki.
Ekkor a kislány levette a sálját, és kidobta a kutyának. A kutya, mintha tudná, mi a dolga, szájába vette a sálat, és futott, futott ameddig be nem ért a faluba. Ott körbe körbe szaladgált a sállal a szájában. Hangosan ugatott, amire az emberek felfigyeltek. Közben a kislány szülei már ijedten keresték gyermeküket mindenhol. Bejártak minden utcát, amikor meghallották a keservesen ugató kutyát, szájában pedig a kislányuk sálját. Az édesanya valahogy egyből megérezte, hogy ez a kutya segítséget kér, és a lányukhoz elvezeti majd őket.
– Drága kutyuli barátom, vigyél a kislányomhoz! Segíts nekünk! – mondta sírva az édesanya, közben megsimogatta a kutyust.

Kondor Beáta rajza  Gratulálok, bekerült a rajzod a mesekönyvbe!

Cuki még soha nem érzett ilyet, jólesett neki a simogatás, szíve megtelt örömmel, és odasimult a kézhez. Ezután felpattant, és hivogatva nézett az édesanyára, mintha mondaná neki: gyertek, gyertek, én odavezetlek a kislányotokhoz, aki bajba jutott. Ezután aki csak tudott, a kutya után futott, mindenki segíteni akart. Amikor odaértek az erdőbe, a gödörhöz, az édesanya nagyon megkönnyebbült, amikor meglátta kislányát.
– Édes kislányom, végre megtaláltunk! – örült az édesapa is. – Várj csak, mindjárt kiúzunk! Azzal behajolt mélyen a gödörbe, és megfogta a kislány kezét jó szorosan. A többi ember pedig őt fogta, így hamar kihúzta a sírdogáló gyermeket. Összeölelkeztek, anya, apa és gyermek, és együtt sírtak, de most már az örömtől.
– Édeanyám, édesapám, ígérem, hogy soha többet nem teszek ilyet! Mindig szót fogadok ezután!-mondta a kislány a szüleinek.

Uzonyi Csenge (10 éves) illusztrációja Gratulálok, bekerült a rajzod a mesekönyvbe!

A szülők csak ölelték gyermeküket, nem haragudtak rá. Ekkor a kislány keresgélni kezdett a szemével. Amikor megpillantotta a kutyát, lassan odalépkedett hozzá a fájós lábán, lehajolt, és megölelte, szinte magához szorította a remegő állatot.
– Köszönöm neked, hogy segítettél! – mondta szelíden a kutyának. Az emberek is tapsoltak, éljenezték a kutyát. Közben körülnézett és megkérdezte:
– Kié ez az okos, bátor kutyus! De senki nem válaszolt. Ekkor az egyik ember elmondta, hogy ez egy gazdátlan kutya lehet, mert régebben már látta a faluban kóborolni, de különleges kinézete miatt nem akarta seki befogadni.
A kislány nem szólt semmit, csak szüleire nézett, ők pedig egyből tudták, mit jelent ez. Ezalatt megérkezett egy autó, hogy azzal haza vigyék a megsérült gyermeket. Az édesapa ölbe vette lányát, beültette az autóba, majd a kislány kiszólt.
– Gyere kiskutyám, hazamegyünk! – és boldogsággal teli arccal intette be a kutyát maga mellé. Cuki értette ezt. Szíve mélyén remélte, hogy egyszer neki is lesz egy kisgazdája, és érezte, hogy ez a kislány nagyon fogja őt szeretni, s ő viszont. Boldogan ugrott be az autóba, és odasimult a kislány ölébe. Az autó utasainak ez a nap volt a legboldogabb napja.
Közben az erdő állatai meglapulva figyelték, hogy mi történik. Hogy ez a kutya, akit ők kinevettek, kicsúfoltak, milyen bátran viselkedett. S irigykedtek rá, amiért látták, hogy ennyi szeretet veszi őt körül. Amikor pár hét múlva Cuki, a kislány és a szülei sétáltak az erdő szélén, az állatok összesúgtak:
– Nézzétek, itt jön a hős! – s csodálattal néztek a kutyára. Cuki ezt látta, és főleg hallotta, ezért büszkeség töltötte el, és boldogan csaholva ment kisgazdája oldalán tovább.

2016