Albert Rebeka: Lutra

Ősz volt. Lutra, a vidra családja vígan lubickolt a Duna vizében. Lutra anyukája szépen elhelyezte a kölyköket az alomban. Már mindegyik kölyöknek kinyílt a szeme, csak Lutráé nem. De ekkor vadászok jöttek és Lutra anyját lelőtték. A szél elsodorta Lutra anyját és a nádak meghajoltak előtte, mintha az öreg vidrát siratnák. Tél következett be. Lutra a kicsi vidra már vígan lubickolt, mint hajdanán a szülei. De egyszer megtalálta Lutrát egy öreg halász.
– Miska gyere vacsorázni! – hallatszott a távolból Mari néninek az öreg halász feleségének a hangja.
Az öreg halász begyömöszölte táskájába Lutrát. De Lutra szerencsére talált egy kis húsdarabot. Miska felemelte a tarisznyáját és kiemelte belőle Lutrát.
Hej te kis kópé, mit csináltál a húsdarabommal? De Lutra úgy nézett a halászra, hogy az megszánta a kicsi vidrát.
Az öreg halász odament a kis házikóba.
Mari néni azt kérdezte:
– Mit fogtál ma Miska? Az öreg kivette táskájából a kis vidrát.
Mari néni azt mondta:
– No, hadd lássam azt a vidrát!
Az öreg megmutatta az állatot.
Mari néni azt mondta:
– Szép, kis kapás, kár lenne megölni!
Az öreg azt mondta:
– Inkább készíttek neki egy fekhelyet! Kérek egy dobozt!
Mari néni elővett egy dobozt.
– Tessék!
Miska letette a földre a dobozt és tett bele egy takarót.
– No, Lutra a helyedre! A vidra odament a dobozhoz és rámosolygott az öreg halászra. Aztán belefeküdt a dobozba. Az öreg halász betakarta és visszamosolygott Lutrára. A kis vidra elkezdett álmodni. Arról álmodott, hogy szüleivel úszik a folyóban.
Másnap reggel Lutra ott találta a testvéreit is. Ők mutatták neki az utat. Amikor hazaértek, Lutra apja orra érintésével üdvözölte őket.
Az öreg halász elment Lutra faalatti járataiba. És azt mondta:
– De szép családod van! – és odatette Lutra mellé a dobozt. De Lutra apja feküdt most bele. Az öreg halász Lutra apját is betakarta. És Miska elvitte Lutra apját és testvéreit.
De Lutra találkozott Mari nénivel, és hazavitte őt is.
Mari néni azt mondta:
– Hazahoztam Lutrát!
Miska azt mondta:
– Jól tetted, úgy sem tudtam volna elhagyni és a vidrára mosolygott, és a kis vidra úgy érezte ez valamilyen köszönés.
De csak az emberi szeretet jele, és amikor valaki rámosolygott , ő szépen csóválta a farkát, és boldog volt.
Másnap reggel Miska korán kelt és elment a boltba. Egy nyakörvvel tért vissza. De Lutra menekült a veszély elől és kikerülte a vizes vödröt. Amit Miska azonban nem vett észre és csurom víz lett. Lutra meg is tapsolta az elképesztő mutatványt. De ettől bizony méregbe gurult Miska.
– Ha így viselkedsz, akor bizony nem foglak pátyolgatni! Ma este kinn alszol.
Miska bizony jól kirakta a szűrét Lutrának
Ám este Lutra beszökött az ablakon át és kiöntötte a zsák lisztet. Aztán lett nagy lisztfelhő.
Amikor aztán elmúlt a nagy lisztfelhő, azt mondta Mari néni:
– Arról volt szó, hogy kiraktad a szűrét!
– Biztos az ablakon jött be.
Az öreg halász átölelte a kis vidrát.
– Lutra, te kis csibész! De nézd csak mit találtam, és a dobozra mutatott. Amelyben egy kis vidralány feküdt.
Lutrának nagyon megtetszett a szépség és minden léptét követte.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.