Fedák Anita: Ajándék a Mátrának

Mint többezer éve már, idén is közeledett a Mátra születésnapja. A Gazos–kőnél gyűlt össze a Tanács. A vezetőjük a viragok részéről a holdviola, a madarak oldaláról pedig a császármadár volt. A pillangókat a nappali pávaszem képviselte, de valamiért most késett. A hüllők választott vezetője a foltos szalamandra, míg az emlősöké a kecses járású gímszarvas volt.
A jó öreg Mátra születésnapjára minden év májusában a virágok a legpompásabb színeket öltötték magukra, a madarak legércesebb hangon énekeltek, a pillangók és szenderek a legvidámabb táncokat lejtették. A vízi világ képviselői sem maradtak le, ők kórusban brekegtek és hatalmas szaltókat ugráltak a tavakban, míg az erdei vadak fegyelmezetten vonultak végig a hegyi ösvényeken érintve még a legkisebb csapást is. Így ment ez már több ezer éve, de idén a holdviola új javaslattal állt elő.
– A derék öreg Mátra már bizonyára unja, hogy minden évben ugyanazzal a parádéval köszöntjük a születésnapján. Valami mást kellene idén kitalálnunk.
A későn érkező császármadár az utolsó mondatra röppent a Tanács közé. Csörében érdekes zöldellő ágat tartott.
– Mit hoztál? – kíváncsiskodott a holdviola és kecses szirom–fejecskéjét nyújtogatva a magasba nézett.
A császármadár leröppent a Gazos–kő egyik legmagasabb sziklájára és letette az ágat.
– Ajándékot hoztam – szólt méltóságteljesen. Egy szőlőindát. Afrikából visszatérő madártársaink egyike hozta magával messze vidékről. Mátra-apó, a hegyek nagy öregje biztosan örömmel fogadja. Az erdők menti puszta hegyoldalakon teremne a szőlő.
– És mi az a szőlő? – kíváncsiskodott tovább a holdviola.
– Gyümölcs. Olyan, mint egy gyöngysor, édes, nedvdús – magyarázta a császármadár. – Legalábbis így mesélték a távolból érkezők.
– Remek ötletnek tartom – mondta a nappali pávaszem. – gyorsan ültessük el, hogy minél hamarabb gyümölcsözzön.
– Ültessün! Ültessünk szőlőt! – lelkendeztek a tanács többi tagjai. Is.
A szőlőindát a Mátra legnaposabb oldalába ültették. A nagy öreg lányai, az erdei tündérek is jöttek segíteni. Varázspálcáikkal pillanatok alatt az egy szőlővenyigéből egész szőlősorok pattantak ki és gyönyörűen zöldelltek a napfénybe fürödve.
Mikor az öreg Mátra apó álmából ébredezve kinyitotta a szemét már kéken és zölden ragyogtak a tőkéken a szőlőszemek.
– Ni–csak, milyen gyöngyös lett az oldalam – csodálkozott az öreg hegy.
A Tanács tagjai ott álltak a hegy lábánál és együtt, jó hangosan kiáltották:
– Boldog születésnapot kívánunk!
Az aggastyán meghatódott. Ilyen szép ajándékra nem számított. A hegy lakói pedig örömükben, hogy ilyen jól sikerült az ajándékozás, mind énekre és táncra perdültek.
Azóta is bőven terem a szőlő a Mátra hegyalján és a tőkéken bőven termő gyöngyszemű termések után Gyöngyös maradt a város neve.