Szenczi Borbála: Fontos vagy!

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Volt egyszer egy kislány, Áginak hívták. Neki volt egy régi és ócska játékbabája, aminek a ruhája igazi nemes anyagból készült. Egyszer Ági mamája beszólt a kislány szobájába:
– Ági, gyere! Megyünk a nagyiékhoz.
– Megyek anyu! – és gyorsan felkapta a játékbabáját, aztán elindult az előszobába, hogy felvegye a cipőjét. Miután felöltözött gyorsan kiment a kertbe, hogy beüljön a szép piros kocsiba. Már indultak is Szegedre (mivel ott laktak a nagymamáék). Egy fél óra múlva megálltak egy benzinkútnál, ami mellett volt egy gyönyörű nagy virágos rét. Kiderült, hogy Ági anyukája épp itt akart piknikezni. Leültek hát, és beszélgettek.
– Anya, elmehetek szaladgálni?
– Hát persze kicsim!
Ági elfutott a babájával. Meglátott egy nem is olyan messze lévő hintát. Elment, hogy hintázzon. Pár percet még játszott, majd meghallotta anyja hangját:
– Ági, gyere folytatjuk az utat!
A kislány el is indult. De egy valamit nem vett észre. Beült a kocsiba és pár perc után észrevette, hogy babája nincs vele. Elkezdett sírni. Anyukája visszament, de nem találta. A baba egy éjszakát várt ott.
Egyszer egy nap jött egy szegény bolti árus. Meglátta a magányos babát. Hazavitte, hogy megjavítsa. Közben Ági családja plakátokat tett ki a játékról. Egy nap egy kedves kis bácsi csöngetett be hozzájuk. Ági papája nyitott neki ajtót. Az öreg szelíden odanyújtotta neki a babát. A papa köszönetet mondott neki és gyorsan lehívta kislányát.
Ági nagyon,de nagyon örült. Még meg is ölelte a bácsit.
Talán még a mai napig is boldogan játszik régi, de fontos játékával. Ha Ági babája meg nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna!

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.