Mátrai Csenge : Barni, a mackó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy tisztás. Ezen a tisztáson az erdő lakói éppen nagy ünnepséget rendeztek az ősz tiszteletére. Barni, a mackó feldíszítette a tisztást körülvevő bokrokat és fákat. Pamacs a nyuszi egy verset írt erre az alkalomra. Tilda néni, a bagoly a finomabbnál finomabb fogásokat készítette el. Az ünnepségre az erdő összes lakója eljött. Ettek-ittak, mulatoztak. Egyszer csak megszólal a fakopáncs:

– Barni a díszeket elfújta a szél. Visszahozzam?

– Fakopáncs! Sajnos itt már vége lesz az ünnepségnek, mert nagyon feltámadt a szél. Ne hozd vissza!

– De sajnálom! Pedig maradtam volna még! – mondta, és elrepült.

Tilda néni gyorsan elkezdte becsomagolni a süteményeket, és nagy igyekezettel osztotta a távozó állatoknak. A legvégén a maradékot Barni kapta.

– Jó lesz a barlangodba, ha megéheznél.

– Jaj, ne is mond! Én úgy félek a téltől! Nem akarok egyedül maradni!

– Na, de mackó! A medvék téli álmot alszanak.

– Igen, de én nem tudok elaludni, csak nagyon nehezen.

– Ne aggódj! Biztos sikerül majd.

Teltek- múltak a napok, és pár hét múlva valami fehér apró golyócskák estek az égből. Barni

rettegett ettől a pillanattól.

– Esik. Elkezdődött. Mi lesz most velem?

Szomorúan bement a barlangjába, és megpróbált elaludni, de nem sikerült. Reggel elhatározta, hogy megkeresi a barátait az erdőben, és segítséget kér. Először a fakopánccsal találkozott.

– Szervusz fakopáncs! Nem tudnál nekem segíteni, hogy elaludjak?

– Én??? Hát én kopácsolok egész nap. Na, attól aztán biztosan nem aludnál el! Sajnálom – azzal elrepült.

– Azért köszönöm! – mondta búsan Barni. Nem adta fel, továbbment az erdőben. Találkozott Sanyival a sündisznóval. Tőle is megkérdezte:

– Sanyi! Nem tudnál nekem segíteni, hogy hogyan aludjak el?

– Én, ha aludni akarok almákat számolok, és a századiknál mindig elalszom.

– Köszönöm sün barátom! – mondta lelkesen Barni.

Barni visszament a barlangjába, és megpróbált elaludni.

– Kilencvenkilenc alma, száz alma….Mikor alszom már el? – kérdezte szomorúan. Hiába a sün tanácsa. Barninak ez a módszer nem segített. Újra az erdőbe ment tanácsért. Egyszer csak Pamaccsal a nyuszival találkozott.

– Szia Pamacs!

– Hát te? Nem alszol még téli álmot? – kérdezte csodálkozva Pamacs.

– Azért jöttem ki az erdőbe, mert nem tudok elaludni, és tanács kellene hogyan aludhatnék el.

– Medve, aki nem tud téli álmot aludni? Na, ilyet még nem hallottam! – nevetett Pamacs.

– Pamacs! Igazán nem esik jól, hogy te ezen nevetsz! Inkább segíts! – válaszolta sértődötten Barni.

– Ne vedd annyira a szívedre, csak annyira vicces! Egyébként a mi családunknak van egy régi szokása. Mivel mi nagy családban élünk, sokszor előfordul, hogy a kis nyuszik nem tudnak elaludni. Ilyenkor az anyukájuk, vagy nagyobb testvérük mesét szokott olvasni nekik. Én sok mesét tudok, mert én voltam a legnagyobb nyuszi a testvéreim közül.

– Mesélnél nekem? – kérdezte Barni.

– Hát persze! – mondta Pamacs, és elindultak Barni barlangjához.

A barlangban Barni lefeküdt az ágyába, Pamacs pedig leült mellé, és elkezdett mesélni. Csoda történt. A mese végére elaludt Barni.

– Aludj csak drága barátom! Jövő tavasszal találkozunk – mondta Pamacs, és kiugrált Barni

barlangjából. Ha a mackó felébredt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 

2017 Gyöngyös

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.