Jakab Veronika: A jégkirálynő

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer a világon egy öreg király. Feleségével nem szebb országon uralkodtak, mint Káprázda. Messzeföldön ismerték e csodaszép vidéket. A királynak és a királynénak volt egy leánya is, akit Annának hívtak. A királyleány még gyermek volt, mikor Kárpázda-szerte hírek kezdtek terjedni egy Ravaszda Mári nevű öreg, csúf banyáról. Ez a banya az országot járta, és a szóbeszéd szerint a jövőbe látott. Képes volt megválaszolni mindenkinek egy-egy kérdést. Cserébe persze, mindig kért valamit, főleg aranyat. Ennek a Márinak a híre eljutott a királyhoz is. Az öreg király gondolt egyet és elhatározta, hogy meghívja magához a boszorkát. Így is történt. Néhány nappal később a banya átlépte a palota küszöbét. A királyi pár már izgatottan várta, volt ugyanis egy nagy problémájuk: nem született fiúgyermekük!

– Hallod-e Mári, azért hivattalak ide, hogy válaszolj egy kérdésemre! – szólt a király.

– Királyom, megmondom én neked bármire a választ. De cserébe meg kell ígérned, hogy utánna teljesíted egy kérésemet! – válaszolt a boszorka.

A király gondolkodott egy pillanatig, majd rábólintott:

– Legyen! Teljesítem!

– De tudd meg nagy király! Ha kérésemet nem teljesíted, átokkal súlytalak! – fenyegetőzött a banya.

A király rábólintott, majd feltette az őt leginkább foglalkoztató kérdést:

– Lesz nekem még valaha fiam?

– Drága királyom, tudd meg, fiúörökösöd már nem fog születni! – hangzottak Mári kegyetlen szavai.

A király úgy ült a trónján, mint akit fejbe csaptak. Nagyon bánatos lett. De nem a banya! Azonnal benyújtotta a számlát.

– Most királyom én következek! A kérésem a következő: add hozzá a kislányodat az én fiamhoz!

A király nagyot nézett, erre aztán nem számított. Pillanatok alatt nagy haragra gerjedt. Nem értette, hogy merészelte a banya ezt kérni tőle.

– Őrség! – kiáltott a király.

A boszorka azonban nem hagyta magát. Bűbájt bocsátott a katonákra, majd a kötényéből elővett egy kötelet, amin egy nagy csomó éktelenkedett. A király elé dobta.

– Nem tartottad be ígéreted, ezért halld átkomat! Ettől a naptól kezdve Káprázda összes vidéke jégbe borul. Istentelen hideggel fogom sújtani országodat és leányod szívét! Anna soha nem fog szeretni senkit! Jégszívűvé vált. Egyedül fog megöredni és kihal nemzetséged! A kötélen lévő csomót elvarázsoltam. Ha valaki kioldja, elmúlik a varázs. De tudd meg, nincs olyan ember, aki ezt ki tudná oldani, rajtam kívül. – kiáltotta a banya és eltűnt.

Nagy bánat telepedett Káprázdára. Mindent beborított a jég és a szomorúság. A királyi pár néhány év múlva meghalt. Anna lett a királynő, aki gyönyörű nővé cseperedett. Tekintete azonban fagyos és bánatos volt. Kérői akadtak, de egyiknek sem sikerült megtörni a banya átkát. Egyszer azonban, járt a vidéken egy matróz. Beutazta ő már a világ minden táját, tapasztalt volt és szemfüles. Hallott a királylányt sújtó átokról. Elhatározta hát, hogy ő majd megtöri az azt! El is ment a palotába, ahol a királyleány szépségétől még a szava is elakadt. A csomó láttán azonban elbizonytalanodott. Próbálta kioldani, de egyre jobban összegabalyodott. Végül, mérgében, előhúzta kardját és kettéhasította a csomót. Abban a pillanatban a jég eltűnt, beköszöntött a régen várt tavasz, a királyleány arcán pedig megjelent a mosoly. Néhány nap múlva sor került a lakodalomra is. Így történt, hogy a matrózlegényből messzeföldön ismert igazságos király lett, Annából pedig a valaha élt legszebb királyné.

 

2017 Matyóc (Szlovákia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.