Koleszár Nikolett: Nelli, a fakanállány

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Nelli kíváncsian nézelődött a vásári forgatagban. Forgatta ovális fejét balra, majd jobbra, élvezte a nyüzsgést, a sok fecsegést, az alkudozás és a lázas válogatás minden izgalmát. Nelli vadonatúj fábol készült fakanállány volt. Fiatal volt és büszke, úgy gondolta, hogy ő lesz a kirakodás legkelendőbb portékája, azonban az elbizakodott kis fakanállánynak hamar csalódnia kellett.

Bizony sokan felemelték a mi kis Nellinket, de sokan rögtön vissza is ejtették, vagy a durvább kezek visszadobták: túl kicsi, túl gyenge, semmire sem elég jó a konyhában. A többi termetesebb fakanál persze rögvest Nelli orra alá dörgölte, hogy: „Nézd csak a büszke bálkirálynő már nem táncol olyan vidáman, mint eddig”, és jót nevettek Nelli összetört, savanyú ábrázatán. Bizony a kis fakanállány már nem tekintgetett a járókelők felé lázas izgalommal, mint a vásár megnyitásakor, a legszívesebben elsüllyedt volna a föld, vagy legalábbis egy termetesebb lábos alá.

Ahogy közeledett a déli 12 óra, minden árus igyekezett a még meglévő portékáján túladni, biztosítva kisebb-nagyobb kedvezményeket is a gyors ügylet reményében. A Nellit áruló kereskedő is hasonlóan járt el. A kis fakanállány azonban először nem akart hinni a fülének, amikor meghallotta: „Ez a kicsike itt elvihető az eredeti ár feléért.” Ez már túl sok volt a fiatal fakanálnak, a szíve összeszorult a bánattól, hogy fél nap alatt senki sem vitte el az amúgy sem túl magas árért, most pedig már igazán csak jelképes összeget kérnek érte, mégis itt hagyta minden érdeklődő. A többiek a kirakodásban mind kárörvendően mutogattak rá: „ Látod nem kellesz senkinek. Azt hitted különb vagy nálunk, de tessék itt ragadtál te is, te bálkirálynő, még hogy értet majd két marokkal fognak kapkodni a finom népek!” nevetett az egyik jól megtermett fedő.

Nelli nagyot nyelt és büszkén újra felvágta a fejét, úgy gondolta nem adja meg senkinek azt az örömet, hogy szenvedni lássák. Már majdnem összecsomagolták a portékákat, amikor egy kései vevő odatoppant Nelliék sátrához. A kövér asszonyság hamarjában elmesélte a kofának, hogy három gyereke van, nagy háztartást visz, folyton rohan, de mégis mindig késésben van. Nagy sietve válogatta a konyhai eszközöket, és a nagy kapkodásban rábökött Nellire is, hogy ennyi pénzért majd csak tudja valamire felhasználni egy olyan nagy házban mint az övék. Nelli nem így képzelte el ugyan azt az ünnepélyes pillanatot, amikor új otthonra talál, de úgy vélte ennél a megalázó zsibvásárnál csak jobb jöhet.

Nellinek nem maradt sok ideje szétnézni és megbarátkozni új otthonával, hamar kemény munkára fogták, gyorsan felnőtt ezáltal a kis fakanál. A vásárt követő napon Nelli még az igazak álmát aludta, amikor hajnali 6-kor kirángatták a kényelmes ágyából, a kényelmes kanáltartóból. A konyhában lázas sürgés-forgás volt, ünnepi ebédre készült a ház: Boldizsár és Bendegúz, az ikrek ma ünneplik ötödik születésnapjukat. Hamarjában pörgették a finom húsokat a panírban, feltették főni a húslevest, és csattogott a habverő is, készülőben volt az emeletes torta is. Nellit is hamar befogták, mélyet sóhajtott mielőtt elmerült a leves zsírkarikáiban. És az egyik pillanatban oh jaj teljesen elmerült Nelli, majd megfulladt a forró levesben, az utolsó pillanatban emelték ki a fazékból. Nelli örült, hogy kikerült a fazékból, de nem gondolta, hogy még csak most kezdődnek az igazi megpróbáltatások. A gazdaasszony durván ledobta a földre: „Ez a kis selejt nem elég nagy még ehhez a kis fazékhoz sem!” felkiáltással.

Nellit többen megtaposták, amíg a földön hevert, délben tért csak magához az öntudatos kis fakanál, amikor már mindenki kiment az ebédlőbe. Nelli épp próbálta magát összeszedni, amikor valami undorító nyálas valami kezdett rá csurogni. A kis fakanál minden bátorságát összeszedve felpillantott, és nagyot sikított rémületében, amikor egy hatalmas bernáthegyi fogai közé keveredett. A család házőrzője úgy okoskodta ki, hogy biztosan lehet pár finom falat a fakanálon, ezért jól lenyalogatta tetőtől talpig, majd magára hagyta a teraszon a szegény kis fakanállányt. Aznap éjjel nagyon megázott Nelli, meg is fázott, prüszkölt, de bármennyire is sanyarú volt most a ház legkisebb fakanáljának helyzete, megfogadta, hogy nem adja fel, ha törik, ha szakad, de bebizonyítja, hogy lesz még ő megbecsült és ünnepelt fakanál.

Nos az ünneplésre még egy ideig várni kellett. Délelőtt Nellinek jól esett a napsütés, hogy újra kiszárítsa fájó-sajgó részeit. A vidám sütkérezés azonban nem tartott sokáig, a két haramia, azaz az immár ötéves ikerpár kiszaladt az udvarra játszani és ahogy futottak, megpillantotta Nellit Bendegúz, és felkiáltott: „Kardozzunk, Boldi! Védd magad!” Boldizsárnak sem kellett több, felkapott egy faágat és vadul elkezdtek katonásdit játszani. Szegény Nelli nem bírta sokáig a harcot, és rövidke, megázott, megtaposott, vékony törzse kettétört a lovagi ütközetben. Bendegúz elismerte vereségét és tovaszaladt Boldival lepkevadászatra.

Nelli fájdalma leírhatatlan volt, talán menten örökre le is hunyta volna a szemét, ha egy göndör hajú kis angyal meg nem szólítja. Nelli annyira szenvedett, hogy félájultan angyalnak véltnézett egy 3 éves kislányt. Katinkának, a család legkisebb tagjának megtetszett a kis fakanállány és bevitte a lakásba, megkérte anyukáját, hogy ragassza meg, hogy ezután majd ő játszhasson vele. A ragasztás nagyon csípett, de megérte a kínlódás, ugyanis Nelli újjászületett és egy csodaszép rózsaszín babakonyhában tért magához, ahol olyan fazekakban forgatták, amelyek pont megfeleltek a méretének, soha nem égették meg és nem zsírozták össze, a habos-babos babakonyha legszebb éke lett a mindig mosolygós Nelli, aki itt tényleg bálkirálynőnek érezte magát, ahogy Katinka forgatta.

 

Amint Katinka pár évvel idősebb lett és már iskolás lett, mindig Nellin próbálta ki varrótudományát, szebbnél szebb szoknyákat és ingeket kapott, és mindig díszes volt a hajkoronája is, a szája pedig soha nem állt egy csapásba, mindig nevetett. Miért is szomorkodott volna, hiszen annyi küzdelem árán, de végülis elérte álmát a kis fakanállány: egy kislány legkedvesebb játékává vált.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.