Bősenbach Erzsébet: Állatkert és Süti

 

– Nézd milyen hosszú a nyaka! Apám! Ez nem semmi! – ámuldozott Benjámin, amikor meglátta a zsiráfot az állatkertben. Gábriel is eddig csak könyvben meg tévében látta, így neki is tátva maradt a szája a látványtól.

– De nézd! Még a lába is milyen hosszú, az anyját! – toldotta tovább Benike. – Ezt nem gondoltam volna!

– Apa, a zsiráf sokáig eszik?

– Ezt hogy érted?

– Meddig tart neki mire jóllakik, ha ilyen hosszú a nyaka? – magyarázta szinte egyszerre Gabóca és Beni. – Mert akinek ennyire hosszú a nyaka, annak biztos egy év kell az ebédhez!

– Nem! Pont annyi idő kell, mint más állatnak! – nevetett apa.

A tigrisnél büdös volt, a fóka lefröcskölte őket, a majom megdobálta Benit és Gabót, szóval jó volt! Apa vett nyalókát, pattogatott kukoricát és a kis állatóvodásoknak ennivalót. Az óvodában a legtöbb kecskegida, kis nyuszi és barika volt. Gabóca simogatta, vakargatta a szőrüket. Benji egy kicsit meg is ráncigálta nekik, de csak a valódisága miatt. Már minthogy valóban igazi-e az a szőr, ami rajtuk van. Igazi volt!

Hazafelé csendben voltak, elpilledtek a sok élménytől. Otthon, ebéd után Beni és Gabóca hatalmas takarításba fogott. Minden cókmókjukat betették egy zsákba, kivitték a műhelybe. Apa, anya csak nézte, mi kerekedik ki ebből.

– Na, végeztünk! – csapták végül össze a kezüket. – Jöhetnek az állatok! – tették még hozzá ragyogó képpel.

– Milyen állatok? – értetlenkedtek anyáék.

– Hát a zsiráf, a zebra, a majom, meg a többiek! Hazahozzuk, mert örökbe lehet őket fogadni! Tudod apa, a bácsi megmondta! – emlékeztette Beni apát.

– Na, igen, de ezt nem úgy gondolta az a bácsi! – mentegetőzött apa. Nem lehet hazahozni az állatokat, csak pénzzel támogatni. Ez azt jelenti, hogy abból a pénzből is vesznek nekik ennivalót, amit az örökbefogadásért fizetünk.

– Az iskolában a Bettit örökbefogadták, hazavitték és lehetett nekik! Szabad ilyet csinálni! – ellenkezett Beni. – Igenis! – toppantott még a lábával is hozzá Gabóca.

– A törvény előtt más egy ember, más egy állat! Azt a zsiráfot más is örökbe fogadja, nem csak mi. Így lesz neki sok ennivalója, mert nagyon drága mulatság ám egy zsiráfot eltartani! Láttátok milyen nagy, mekkora hely kell neki, mennyi ennivalója volt? Mi itthon nem tudnánk ezt megoldani! Ez képtelenség! – rázta a fejét apa meggyőzően. Anya pedig erősen bólogatott. – Az állatkertben van a lehető legjobb helyen!

– Ehe-hehe-eh! – tört el Benikénél a mécses. Nagy, fényes könnycseppek gurultak le az arcán. Egy perc múlva már Gabóca is bömbölt, szép hangosan. Végül anya mentette meg a helyzetet.

– Hé, fiúk! Mindenképpen zsiráfot akartok, vagy esetleg jó lesz egy szép havi egyszeri állatkerti séta? Na?

– Gabóca pedig kaphatna egy kis kutyust, hiszen neked Benikém, már van egy kicsi pónilovad. Több nagy, majd kisebb szipogás után:

– Hol van az a kiskutya? – nyögte ki Gabóca.

– Az anyukájánál van még. Gyere, megnézzük! Klárikáék mellett laknak Kovácsék. Nekik van kiskutyájuk. Még a múlt héten szóltak, kell-e belőle egy. Apával is megbeszéltük már. Csak tudod a szülinapod alkalmából akartuk neked adni ajándékba.

– Megkapom előbb? – ujjongott Gabóka.

– Nem lehet, még szopik! Nem tud az anyukája nélkül meglenni.

– Ha már tud, hazahozzuk?

– Persze! Inkább menjünk már megnézni a sok beszéd helyett! – öltözött felvillanyozódva apa is.

Kovácséknál négy kiskutya született. Mackó, az anyuka, morogva fogadta a látogatókat. Géza bácsi azonban egyenként megmutatta mindegyiket. Gabóca sokáig nézegette őket, végül a legkisebbet, a világosbarnát választotta. Hazafelé vidáman, ugrándozva, dúdolgatva ment anya és apa kezét szorítva.

– Süti lesz a neve!

– Süti? Miért? – csodálkozott apa.

– Mert pont olyan a színe, mint a kedvenc mézes sütimé!

Másnap már az egész utca tudta Süti nevét! Csak Süti nem tudott a dologról semmit. A zsiráfot azért örökbefogadták és minden hónapban meglátogatták az állatkertben, ha szép volt az idő, hiszen anya megígérte.

 

2017 Komló

8 hozzászólás “Bősenbach Erzsébet: Állatkert és Süti

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.