Deák Attila A kis póni utazása

Volt egyszer egy kicsi póni. Úgy hívták, hogy Póni Móni. Móni, a póni nagyon szerette a tavaszt és a nyarat. Imádott a napsütötte réten szaladgálni, a fűben hemperegni. A hideg időt viszont ki nem állhatta. Egyszer elhatározta, hogy átköltözik egy olyan helyre, ahol mindig meleg van. De mivel mindenhol jó, de a legjobb otthon, ezért azt is eldöntötte, hogy tavaszra hazautazik majd. Sokáig tanakodott, hová menjen, sok térképet végigböngészett, mire végre rábukkant a forró Afrikára.
Elmúlt a nyár, beköszöntött az ősz, kis pónink számára pedig elérkezett a várva várt nap. Kiment a állatrepülőtérre, ahol találkozott egy kismajommal. Nagyon jól elbeszélgettek, amíg várták a gépet, majd utazás közben is, mivel mindketten Afrikába tartottak.
Az afrikai reptéren már várták a majmocskát a szülei, ezért a két barát elbúcsúzott egymástól és ki-ki ment a saját dolgára. Póni Móni egyenesen a dzsungelbe indult. Ahogy a fák között sétálgatott, hirtelen megpillantott egy hatalmas szürke, furcsa kinézetű állatot. Mivel soha addig még csak hasonlót sem látott, megszólította:
– Helló! Én egy póni vagyok. Jöttem az országodba melegedni, nagy óriás. Te milyen állat vagy? És mire való az cső a fejeden?
– Hát, én elefánt vagyok! És az nem cső, hanem az ormányom! Mindenfélét tudok vele ám csinálni. Gyere, megmutatom!
A póni és az elefánt nagyon sokat játszottak együtt. Minden nap találkoztak, amíg Móni Afrikában volt. Telt, múlt az idő, a póni hazájában ismét beköszöntött a tavasz.
Póni Móni elköszönt elefánt barátjától. Megígérte neki, hogy hat hónap múlva majd ismét visszatér, hogy újra találkozhassanak és eltölthessenek egymással egy újabb csodás félévet.

2017 Farkasd (Vlčany) Szlovákia

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.