Cseh Boróka Sarolta: Kaland az űrben

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Csilla volt a neve. Anyukájával, apukájával és a kisöccsével, Dáviddal lakott egy tömbházban. Csilla és kisöccse sokszor álmodoztak arról, hogy egyszer kijutnak az űrbe. Sokat kérdezgették anyukájukat, hogy milyen fent az űr és apukájukkal sok űrhajós mesét néztek. Éppen egy ilyen mesét néztek, amikor bekopogtatott hozzájuk egy öreg bácsi.
Dávid ment ajtót nyitni, addig a család a műsort nézte. Nem sokkal később Dávid sikongatva érkezett vissza. Azt mondta, hogy egy bácsi áll odakint, aki apával akar beszélni. Anya aludni küldte őket, de persze ők nem tudtak elaludni. A kulcslyukon keresztül hallgatták ki a beszélgetést. Az öreg bácsi valami rakétát emlegetett, meg valami felszerelést. A testvérpár nagyon nagy izgalomba jött. Nagy izgalmukban alig tudtak elaludni. Mikorra végre elnyomta őket az álom, egy csodálatos helyen találták magukat. Az űrben voltak. Körülnéztek és meglátták, hogy a Holdat négy kicsi marslakócska eszi.
– Látod Csilla? Mondtam, hogy sajtból van a hold.
– Dehogy van az sajtból – mondta kissé dühösen Csilla – nem látod, hogy azok űrlények?
– És hogyha űrlények, akkor mi van? – kérdezte Dávid
– Mi van, ha meg akarják enni a holdat? Szerintem pusztítsuk el őket – javasolta Csilla
– És mégis hogyan? – kérdezte Dávid
– Egyszerűen! – mondta Csilla teljesen nyugodtan. – Ugye elhoztad a lézered?
– Hát persze, de minek az most? – kérdezte Dávid nyugtalanul
– Majd meglátod! – mondta Csilla titokzatosan
Dávid odaadta a lézert Csillának, ő pedig odaugrándozott a falatozó ufók mellé. Ők rá sem hederítettek. Erre Csilla rákiabált az űrlényekre:
– Ez nem a ti holdatok, ne egyétek! – azzal rájuk irányította a lézert. A piros fénytől rögtön felrobbantak, és mindent beterített a zöld trutyi.

Cseh Boróka rajza

De ezt már a két kisgyerek nem látta, ugyanis a nagy robbanásban mindketten felébredtek. Csodálkozva vették észre, hogy az asztalukon két szép játék hever; egy űrhajó és egy aranyos zöld plüss űrlakócska. Csomagolásukon csak annyi állt: „Soha ne add fel az álmaid, mert egyszer valóra válnak!”

2017 Marosszentgyörgy (Románia)

 

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.