György Ákos: Kakaós csiga?

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy csigabiga. Barnás-fehéres tekergőző csigaházzal rendelkezett, és nem kevés kíváncsisággal. Ez a csigabiga egy szép zöld kertben csúszkált-mászkált. Igen ám, de ez egy kalandvágyó kiscsiga volt, és nem volt neki elegendő a puha fű, a különböző virágok, és a nagy levelek.
Egyik reggel nekiiramodott – már amennyire a csigák tudnak iramodni –, és elmerészkedett egészen a ház sarkáig. Ott megpillantotta a négy hatalmas márványlépcsőfokot, ami a bejárathoz vezetett. Nem volt rest, felkapaszkodott az elsőre. Aztán a másodikra is. És a harmadikra is. A csigaháza csak húzta, húzta lefelé, de mégiscsak felért a lépcső tetejére. Bekukkantott az ajtón, majd becsúszott a házba. Elmászott egészen a konyháig, ahol a különböző színű padlócsempék szinte megbabonázták. Ahogy mászott, és mászott, a padlót nézte és mondogatta magában:
„Fehér, …piros, …fehér, …piros, …fehér …Kopp!” Ugyanis a csigabuksi nagyot koppant a konyhaasztal lábán. Megrázta lógó szemeit, és felnézett. Az asztal teteje nagyon magasan volt, így hát rögvest el is kezdett felfelé kúszni a falábon. Nem tudjuk, mennyi időbe telt, míg a kiscsiga felért az asztal tetejére, de az biztos, hogy már dél is régen elmúlt.
Az asztalt egy szép, piros fehér kockás terítő borította. Hát ennek a mi csigánk nagyon megörült, és a terítőt nézve megint kúszni kezdett, és mondogatta:
„Piros, …fehér, piros, fehér, piros, fehér, piros …Kopp!” A csigaház is beleremegett, akkorát koppant a feje egy tányéron. Miután a kis csillagocskákat elhessegette a szeme elől, csigánk kinyújtotta kocsányon lógó szemeit, és a tányéron levő péksüteményre pillantott. A kíváncsiságától hajtva bele is mászott a tányérba, és jól megnézte magának az édes, kakaós tésztatekercset, a kakaós csigát. Nem tudván, miféle fekvő csigaház akar lenni, felkúszott rá és jól szemügyre vette. A szélén indult el, és csak csúszott körbe-körbe. Bele is szédült, mire a közepére ért. Igen ám, csakhogy a kakaó és a porcukor teljesen összemaszatolta a hasát – és a csiganyál is teljesen összemaszatolta a finomságot.
Ekkor történt, hogy a furcsa koppanó zajok, melyeket a csiga feje és az említett tárgyak találkozása okozott, felkeltette egy másik szereplő figyelmét. A konyhába egy barnahajú, kékes-zöld szemű, mosolygós kislány futott be, és rögtön megpillantotta a csúszó-mászót az uzsonnáján. Egy darabig csak szemlélte őt, de mivel a csiganyálkás kakaós csiga nem tartozott a kedvencei közé, ezért úgy döntött, kimenekíti a túlságosan is kíváncsi kisállatot. Felkapta a tányért a csigákkal együtt, és kirohant vele a kertbe. A pici csigabigának ez már legalább a fénysebességgel volt egyenlő, alig bírta magát megtartani a szóban forgó pék süti tetején.
A kislányka a következő perceket azzal töltötte, hogy megtalálja a tökéletes helyet a kiscsigának. Megkereste a három legszebb virágot az egész kertben, és kakaós csigájával együtt közéjük tette hősünket. Amit viszont a kislány nem tudott, hogy ezek a virágok varázsvirágok voltak. Mindhárom színpompás virág megrázta magát, és virágpor hullott a csiga fejére, és persze a nyálkás-kakaós finomságra is. Abban a pillanatban a kiscsiga akkorát tüsszentett, hogy leröpült a péksüteményről. Ez azonban nem is meglepő. Az viszont, amit akkor látott, amikor kinyitotta a szemeit, igen. A kakaós csiga az élén állt, a végéről pedig két piciny barna csápocska nőtt ki, amikről gömbölyű szemek néztek a csigánkra. Mondani sem kell, szerelem volt első látásra! De mindeközben ne feledkezzünk meg a kislányról sem, aki elkerekedett szemekkel csodálta, ahogyan a két csiga egymásra talált.
Onnantól kezdve együtt kúsztak-másztak a kertben, nyálka és csoki csíkot húzva maguk után – az utóbbit a kert többi bogárkájának nagy örömére. Nagy kakaóporos lakodalmat csaptak, és együtt elcsúszkáltak a naplementébe… vagyis elcsúszkáltak volna, de hát olyan lassúak voltak, hogy beesteledett – ezer meg ezer fényes csillag ragyogott az égen. Még most is boldogan élnek, csúsznak, másznak, mert nem halnak meg. Hiszen a kakaós csigák nem romlanak meg…

2017 Budapest