Bagdi Andrea: Miska és a Mikulás

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Miska nevű kisfiú. Annál a kisgyereknél rosszabbat még nem látott a világ, olyan égetni valóan pajkos volt, hogy minden nap csinált valamilyen csíntalanságot. Nem érezte jól magát, ha nem törhetett borsot valakinek az orra alá. Hiába volt a szép szó, hiába a korholás, Miska fáradhatatlan volt. Olyan hírtelen agyalta ki a legfurmányosabb gonosztettet, hogy mire felocsúdtak szülei, vagy pajtásai már meg is történt a leghajmeresztőbb rosszaság. Történt egyszer, december első hetében, hogy Miska nagyon várta a Mikulást. Édesanyja megígérte neki, hogy ha jól viselkedik, a Mikulás meg fogja személyesen is látogatni. A kis óvodással madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog volt. Nagyon várta, hogy találkozhasson a kenderszakállúval. Egész nap serénykedett még a játékait is elpakolta, és szokatlanul szép rend uralkodott a szobájában. Misike anyjának azonban eszébe jutott, hogy elfelejtette a bevásárlást. Semmilyen harapnivaló, és üdítő sem volt otthon. Mivel már alig volt egy fél óra mire a kedves vendéget várták, arra gondolt leszalad a közeli boltba vásárolni. Megígértette a kis csavargóval, hogy néhány percig nyugton marad, és nem csinál semmilyen csínytevést. Míg az anyuka távol volt, Miska nem akarta feleslegesen múlatni az időt. Eszébe jutott, hogy ez alatt a pár perc alatt belekezdhetne egy kis testedzésbe. Fogott egy sámlit és felkapaszkodott a kályha csövére. Titkon mindig arra vágyott, hogy a kályhacsövön himbálózzon. De ezt a vágyát még soha senkinek nem merte elmondani. Most itt volt a ragyogó alkalom, hogy pár percig „értelmesen” töltse el az idejét. A nagycsoportos óvodás nem is fogta fel, hogy ez igen veszélyes mutatvány lehet. A kályhában éppen nem égett a tűz ezért Miska hamar felpattant a sámlira onnan már csak egy ugrás.
Igen ám, de abban a pillanatban, amikor a gyerkőc teljes testsúlyával ránehezedett a gyenge csőre váratlan fordulat történt. A cső leszakadt, Misi a földre huppant. A csőben felhalmozódott korom kiszabadult, és vastagon ellepte a szoba berendezési tárgyait. A megszeppent gyerek is koromfeketévé változott. Alig eszmélt fel a meglepetésből máris csengettek. Misi anyja érkezett vissza a boltból. Szurtosan nyitott ajtót, édesanyja nem jutott szóhoz a csodálkozástól. Hírtelen arra gondolt talán már megjöhetett a Mikulás és hozott egy ördögöt is kísérőként? De hamar rádöbbent, hogy egyetlen szerelmetes kisfia áll talpig koromban előtte. Miska sírva magyarázta a történteket.
– Hiszen csak egy kicsit tornázni szeretettem volna – szipogta könnyeivel küszködve. Arcocskáján patakokban gördültek le a kövér könnycseppek, és össze-vissza maszatolták ábrázatát. Édesanyja letaglózottan lépett a szobába és elszörnyedve látta, hogy a néhány perce még patyolat tiszta lakás ezúttal egy koszos viskó benyomását keltette. Idő már nem volt, hogy rendbe szedjék a lakást, és arra sem hogy Miska megmosakodjék. A csengő hangja felébresztette őket, hogy nem egy rossz álom amibe csöppentek, hanem a rideg valóság az, hogy itt a Mikulás az ajtó előtt. Miska szurtosan előbújt a rejtekhelyéről és bocsánatot kért a vén kenderszakállútól hogy ilyen galibát okozott.
A sok földi jóval megtömött zsákjából ezúttal egy virgácsot kapott elő, és ezt adta át a megszeppent legénynek. De miután látta, hogy a rosszcsontot nagyon bántja az, amit tett, hirtelen eszébe jutott, hogy felkéri, erre a napra tartson vele és legyen a kísérője.
Ruhája, arca olyan kormos volt, mint a krampuszoké szokott lenni.
– A sminkre már nem is kell több időt pazarolni – sütötte el a viccet az öreg.
Édesanyja elnevette magát az ötleten, de bíztatta gyermekét menjen a Mikulással. Misi hamar ráállt a dologra, még tetszett is neki a feladat.
– Nem is nagyon kell megerőltessem magam, hogy eljátsszam az ördögfióka szerepét, hisz mindenki tudja hogy született gonosztevő vagyok!
Nem is tépelődtek sokáig, nyakukba vették a várost és végigjárták azokat a házakat ahol már türelmetlenül várták őket. Miska a töméntelen látogatás után holtfáradtan érkezett haza. Mégis volt egy tanulság, amit a történtek után leszűrhetett. Észrevette ugyanis, hogy a gyerekek milyen örömmel számolnak be a Mikulásnak arról milyen jók voltak egész évben. Ekkor a Lappföldről érkezett apó arca felderült, és olyan boldog volt, hogy az leírhatatlan.
– Ezután én is jó leszek, hogy kiérdemelhessem szüleim és barátaim megbecsülését, szeretetét – gondolta magában. Bizonyára nem csak annak szerzek örömet, akivel jó vagyok, hanem én is jobban érzem majd magam, hogy nem csak a szidás, állandó korholás jut osztályrészemül- elmélkedett elszántan.
Az ominózus napot, amikor bokáig érő koromban fogadta az egyetlen lényt, akire egész évben szívből vágyott soha se feledte el. Emlékezetében ma is ott él, és kitörölhetetlenül beleégett a szégyen, a megalázottság. Mégis boldogan emlékszik vissza erre a napra, hisz ekkor tudatosodott benne, hogy a rosszaságnak megálljt kell parancsolni, és helyébe mindig a jó cselekedeteket kell illeszteni. Azóta neki is fia született, és nem hagyta ki ezt az igaz történetet sem a mesék tárházából. Ezen a mókás történeten jókat derülhetünk ugyan, magyarázta porontyának, de utánozni ezt a csínytevést SZIGORÚAN TILOS!

2017 Szeged

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.