Mráz Erzsébet: Ki az okosabb?

1.

Pipacsok és búzavirág,
Nyáron boldog, csodás világ!
Pillangók a tarka réten,
Bárányfelhők a kék égen.
Nyári este zeng az ének,
Arról szól, hogy szép az élet.

Messze száll a vidám dallam,
Jókedv, móka minden dalban.
Kora reggel óta szárnyal,
Elhangzott már sok-sok szép dal.
Hegedül a tücsök, húzza,
Eszébe sem jut a munka.

Korán kel ő minden reggel,
Nem gondolja, dolgozni kell.
Eszébe sem jut a tél,
Reggeltől estig zenél.
Nem gondol rá, mit fog enni,
Mennyit kell majd dideregni.

Ebből nem lehet megélni!
Kihez megy majd kölcsönkérni?
Ezért nem kap fizetséget.
Hogy bírja majd az éhséget?
Azt sem tudja, hol él télen,
Baj lesz ebből, én úgy vélem.

2.

Szorgos nagyon a kis hangya,
Ami kell, azt összerakja.
Hazaviszi, elteszi,
Télen szépen megeszi.
Tart nyárig, mit rejt a kamra,
Mértékletes, jól beosztja.

Lesz mit enni, és hol lakni,
Ezért meg kell most dolgozni!
Nyáron hegedűszót hallgat,
Zeneszóra eldolgozgat.
A telet nyugodtan várja,
Telis-tele a kamrája.

3.

A tücsöknek gyakran mondja:
„Zene mellett kell a munka!
Felkopik télen az állad,
Dolgozz kicsit, a zene várhat!”
De a tücsök csak nevet:
„Ne vedd el a kedvemet!

A tél engem nem érdekel,
Nekem mindig zenélni kell!
Zene nélkül meghalok,
Télen is csak megvagyok.
Meg még nagyon messze van,
Most olyan jól érzem magam.”

A hangya fejét csóválja:
„A tücsök ezt még megbánja!
Megtanulhatná már, végre,
Legyen tele a kamra télre!
A hó mindent betakar,
Nincs élelem, nagy a baj!

A hideg jól megkínozza.
Nem lehet ennyire buta!
A zenét én is szeretem,
Nem segít a hideg ellen.
Kell a zene, és kell a munka,
Tanuld már meg, tücsök koma!”

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.