Salamon Adrienn: Egy kis varázslat

Ez a mese öt kis barátról szól és egy varázslatos kastélyról. A gyerekek egy édes kis faluban laktak nem messze a nagyvárostól. Nagyon sokszor játszottak együtt, mivel nagyjából egy idősek voltak, volt közöttük három fiú és két kislány. Csak nagyon ritkán veszekedtek, például olyanon, hogy kié legyen az utolsó gumicukor, vagy hogy másnap ki segítsen az öreg szomszéd néninek összeszedni a tyúkolból a tojásokat.
Történt egyszer, hogy a nagy nyári forróság elől bemenekültek a gyerekek a falu melletti kerek erdőbe. Kitalálták, hogy fogócskázni és bújócskázni fognak. Nagyon belemelegedtek a játékba és egyre beljebb és beljebb kerültek az erdő mélyére. Lassan eljött az uzsonna idő és a gyerekek pocakja elkezdett egymás után korogni, jelezvén hogy éhesek. Jó barátok lévén elosztották a zsebeikben lévő kekszeket és megegyeztek abban, hogy most már ideje haza indulni. Igen ám, de nem kifele mentek az erdőből, hanem pont az ellenkező irányba. Addig-addig bolyongtak, még kezdett beesteledni és rájuk sötétedni. Egyszer csak megláttak valamit pislákolni a távolban és elkezdtek szaladni, mivel azt hitték a falu szélén lévő házat látják. Nem így volt. Amikor közelebb értek egy hatalmas kastélyt pillantottak meg, aminek az egyik ablakában egy gyertya pislákolt. Vajon ki lakhat itt, kezdték el találgatni. A kislányok szerint egy gyönyörű szép herceg kisasszony, aki soha nem tud mosolyogni és ezért zárta ide be a király. Az egyik fiú szerint rablók laknak itt, akik itt rejtőznek el a rendőrök elől. A másik kisfiú véleménye az volt, hogy egy öreg banya lakhat itt a macskáival, aki az erdőben lévő növényekből főz bűvös szereket. Háát…, elárulom neked, mindenki tévedett! Közelebb mentek, mert mindegyikük oldalát furdalta a kíváncsiság. A kastély kapujában ismét megtorpantak, nézték, nézték a nagy oroszlánfejet, ami rá volt faragva. Ijesztően élethű volt a nagy sörényével. Már majdnem bekopogott a legnagyobb fiú, amikor hirtelen a hátuk mögül egy nagy fekete varjú repült eléjük, és leszállt az ajtó mellett álló kandelláberre. Éles hangon kérdezte meg őket:
– Hát ti meg mit kerestek itt?
– Mi csak eltévedtünk – mondták szinte egyszerre.
– Akkor megkérdezem a gazdámat, hogy tud-e nektek segíteni a hazajutásban – ezzel nyitva hagyva az ajtót, eltűnt.
A gyerekek egy kicsit tanakodtak, aztán összeszedve a bátorságukat beléptek. Egy hatalmas előcsarnokba toppantak, ahol fényes márvánnyal volt kirakva a padló. Nagy széles lépcső vezetett fel az emeletre, ahol a madár már várta és bevezette őket egy sötét dohos szobába. A szobában egy hosszú ősz szakállú, pici, öregember állt.
– Én a nagy Morton varázsló vagyok. Nem kell félnetek tőlem. Miben tudok nektek segíteni? – kérdezte
– Eltévedtünk ebben a nagy és sötét erdőben. Mi csak haza szeretnénk jutni – mondta a legnagyobb fiú.
A varázsló azt javasolta a gyerekeknek, hogy mivel már késő van, vacsorázzanak itt és majd reggel, haza repíti őket. A gyerekek, mivel nagyon éhesek voltak elfogadták az ajánlatot, bár mindegyikük elgondolkozott azon, valójában mit is jelenthet, a repítlek szó.
Hamar elfelejtették ezt, amikor beléptek az ebédlőbe, ahol egy hatalmas terített asztalt találtak, ami roskadozott minden finomságtól, amit a gyerekek szerettek. Volt ott rántott hús, sült hús, sült krumpli, fagyi kehely és egy nagy átlátszó tál tele volt színes gumicukorral. A gyerekek úgy jól laktak mint a duda. Dőltek jobbra, dőltek balra. Ezután jött a varázsló madara és bevezette őket egy szépen megágyazott szobába, ahol a gyerekek gyorsan álomba zuhantak. A varázsló ekkor belépett és elmondott halkan egy varázsigét, megérintve minden gyermek buksiját. Ennek következtében mindenki nagyon érdekeset álmot látott.
A varázsló gyorsan bement a szomszédos szobába, ahol egy nagy fényes, faragott asztalon, egy titokzatos üveggömb állt. Az üveggömböt simogatva újra elmormolta azt a varázsigét, amit a gyerekeknek mondott mielőtt azok elaludtak. Ennek következtében csodálatos módon, szépen sorban megjelent az összes gyermek álma. Mint egy film úgy tudta őket végig nézni a gömb mellett állva. A legnagyobb fiú álmában hős katonaként lovagolt végig a prérin, de nem csatában háborúzott, hanem egy hatalmas karddal küzdött a hétfejű sárkánnyal, ami a faluját készült felperzselni. A kisebbik fiú egy hatalmas zöld kukásautót vezetett. Amikor megállt és csengetett egyet, a teli kukák mellett, azok maguktól berepítették a szemet a feneketlen autó tartályának gyomrába. Az egyik kislány egy óriási lila pillangó hátán ült és az előttük szálló tündér Lalát és tündér Lilit követte őrült gyorsasággal cikázva az égen, akik éppen azt magyarázták hogyan kell szórni az álomport az elalváshoz készülődő gyerekek szemére. A másik kislány a Piroska és a farkast nézte a TV-ben, amikor hirtelen ott találta magát a farkas ágya mellett, aki már fel is falta. Mivel ismerte a mese végét így tudta, hogyan fog megmenekülni. A legkisebb fiúcska hatalmas paradicsom palánták között bolyongott és kereste a kivezető utat, amiben a szomszéd kutya ugatása segített neki. Ezeken az öreg varázsló igen jól szórakozott.
Reggel, amikor a gyerekek felébredtek, nagyon vidáman szaladtak be a nagy ebédlőbe. Az asztal végén már ott ült Morton, öreg varázsló. A gyerekek lehuppantak és meglátták az ínycsiklandó, forrón illatozó, tejszínhabos kakaót, amit egy gyors reggeli után el is kortyolgattak. Közben a varázsló közölte velük, hogy ha végeztek, várja őket a bejáratnál, majd kiviharzott. A gyerekek lerohanva a hatalmas lépcsőn, az ajtó előtt egy nagy színes dobozt találtak, ami akkora volt, mint egy ruhás szekrény. A varázsló ott állt mellette, majd megszólalt:
– Szeretnélek megkérni titeket gyerekek, mielőtt haza repítenélek, hagyjatok valami emléket nekem az itt töltött éjszakáról, mivel nálam nagyon ritkán fordul meg vendég, – majd egy hatalmas könyvet tartott az orruk elé.
Bátortalanul vették el. A nagyobbik kislány magához ragadva, mivel még csak ő tudott írni, elkezdte leírni egy üres oldalra a neveket: Joja, Beni, Boldi, Lizi és végül Barnabás szerepeltek. Ezután mindenki rajzolt valamit a csodás álomból, amit itt láttak az éjszaka folyamán. Volt ott pillangó, a hétfejű sárkány, egy nagy kukásautó, ott volt még a farkas is és végül egy hatalmas piros pacaként az óriásparadicsom. A varázsló elmosolyodott, amikor meglátta a rajzokat, mivel felismerte az üveggömbben látott álmokból.
Végül megkérte a gyerekeket, hogy bújjanak be a dobozba. A kicsik félve, de beálltak. Körben egymás kezét szorítva, csukott szemmel várták, hogy mi fog történni. Hallották, hogy a varázsló elmond egy varázsigét és a doboz felemelkedik. A következő pillanatban már a falujuk határában is voltak, ahonnan már mindenki haza látott. Miután elköszöntek egymástól gyorsan hazaszaladtak. Meglepődve tapasztalták, hogy vacsorára hazaértek és nem telt el egy éjszaka sem. Senki nem kapott szidást, hogy merre járt és a szülők sem aggódtak értük. Így ez a varázslatos kaland a gyerekek titka maradt!

2017 Pécs

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.