Szabó Hildegarda: Boldizsár és dínó barátja

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Kedves kis szomszédomat Boldizsárnak hívják, de a környékünkön mindenki Bódinak szólítsa. Kedvenc étele a gőzön főtt gombóc. Mindenféle gombócot megeszik. Megeszi a csokisat, lekvárosat, szilvásat, csokis-lekvárosat, de az ezerfajta közül is a kedvence a túrógombóc. Óh, ha látnád, hogy mennyit meg tud enni belőlük egy ültében! Csodálkozom, hogy a pocakja nem fájdul meg. Egyszerre kettőt is be tud kapni és hangos hümmögéssel köszöni meg az íncsiklandozó falatokat. Legkedvesebb játszótársa egy kis dínó. Hatalmas zöld nyaka van, de a tappancsainak mérete sem elhanyagolható. Hosszú nyaka akár csak farkincája a napot súrolja délutánonként. Bóditól tudom, hogy a dínója becses neve Brachiosaurus Dénes. Dénes azonban nem egy szószátyár fajta. Néha mordul egyet, s ha én meghallom rögtön a párnám alá bújok. Bódi azonban nevet félénkségemen, ahogy Dénes is, aki ilyenkor az oldalára fordul és bugyborgó hangot ad ki torkából. Szerintem ilyenkor ő is rajtam gúnyolódik.

Boldizsár és dínója eleven egy párost alkotnak. Hogy én mennyi történetet tudok-e két huncut párosról! Ha látnád, hogy szőke haja hogy kócolódik, ahogy Forma-1 triciklijével a környéket rója. Dénes csak úgy süvít utána. Bódi anyukája, Márti néni nem egyszer figyelmeztette fiát. ”Nem szabad csak úgy felelőtlenül tekerni! Figyelj oda másokra is, nehogy sírás-rívás legyen a végén!” Az intelmek csak úgy kiosontak Boldizsár füléből, most is a csínytevésen törte a fejét. Valahogy a csínytevés manója a délutáni pihenő után mindig a fülébe duruzsolja a huncutságokat.

– Dénes. Dénes! – ugrott fel cipőstül az ágyra egy nap – kelj fel gyorsan! Menjünk bicajozni! Anya elment itthonról. Boldizsár először megrázogatta az ágy sarkában labdaként összegömbölyödő dínót, aki először lábait és égig érő farkincáját, majd hatalmas nyakát nyújtotta ki. A Verdák mintás takarója zsebkendőnek tűnt a dínónk hasán.

Dénes nem szeretett ellent mondani Márti néninek. Szeretett szót fogadni, ilyenkor Boldizsár anyukája mindig friss tejjel és finom süteménnyel jutalmazta meg a dínót. Már csak a süti gondolatától is összefutott a nyál a szájában.

Mivel hitt barátjának hatlépésnyire lemaradva loholt a száguldozó Bódi mögött. Dénes hosszú nyelve az aszfaltot nyaldosta.

– Vigyááázzzzzz! Ne olyan gyorsan! – kiabálta, de Boldizsár fénysebességgel tekert.

A hang még el sem ért a tricikli gazdájához, de a baj megtörtént. Bódi egy hatalmas puffanással nekiszáguldott egy idős bácsinak. A bácsi kezében lévő szatyor a levegőbe repült. A szatyorból tojás, répa, karalábé, csokoládé és tej lapult. A tejesüveg széttörött a járdán, a tojásból pedig jutott a bácsi hajára és ruhájára is. Bódi megilletődve pillantott körbe, a virágoskertben kötött ki. Nadrágja felhajtásában egy tulipán szirma csücsült. Dénes segített neki kikászálódni a tricikli alól.

– Jaj, a hátsóm! – szisszent fel a bácsi is.

– Bocsánat – hüppögte barátunk, és szó nélkül összeszedte a szétgurult zöldségeket és visszatette a szatyorba.

Márti néni az utca végéből hallotta a puffanást, ijedve rohant a hang irányába. Mami radarja jelezte a bajt. A csínytevés manója, ahogy meglátta a zűrzavart köszönés nélkül eliszkolt a tetthelyről. Mindenki megkönnyebbült, hogy egy aprócska karcoláson kívül senkinek nem esett baja.

Boldizsár nagyon szégyellte magát a történtek miatt.

– Sajnálom anyu! Sajnálom bácsi! – szipogta – ígérem, jobban fogok figyelni és engedelmes leszek.

Dénes is bocsánatot kért, amiért engedte, hogy barátja olyan messzire menjen. Megígérte, máskor Boldizsárral jobban vigyáznak az utca lakóira, s nem engedi, hogy barátját bármiféle huncut manó belevigye a rosszaságba.

Az idős bácsi, amiért segítettek a rántottaként tündöklő aszfaltot feltakarítani egy tábla csokival jutalmazta meg Boldizsárt és dínóját, Dénest. Márti néni nem haragudott, büszkén vette ölbe dolgos kisfiát, és egy hatalmas puszit nyomott a felhorzsolt, maszatos arcocskájára. Dénes egy hatalmas tojáskalappal a fején galoppolt barátja után.

A történtek óta Boldizsár próbál szót fogadni, persze van, mikor a kis csínytevés manója meglátogatja őt.

2017 Kolarovo (Szlovákia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.