Szabó Eszter: Ki korán kel, sárkányt lel

Nem is olyan rég, egy vagy két éve, nagyon meleg nyár volt. Szüleimmel elhatároztuk, hogy kimegyünk a szentgyörgyi strandra.
Korán keltünk. Felvettem a virágos fürdőruhámat, feltettem a napszemüvegemet, magamhoz vettem a homokozó felszerelésemet, és elindultunk. Nyolc óra volt, amikor kiértünk az autóhoz, de olyan meleg volt az autó ülése, mintha a Nap egy óra járásra lett volna már felette.
Messze volt a strand, fél kilenckor értünk oda. Megvettük a jegyeket, és feltettük a vízálló karpereceket. A gyerekeké lila volt, a felnőtteké pedig zöld.
Elfoglaltunk három árnyékban levő napozóágyat. Be akartam menni a vízbe, de a szüleim azt mondták, hogy még várjak fél órát. Kiterítettem a virágos törülközőmet, és duzzogva felfeküdtem rá.
Hirtelen megszólított valaki:
– Szia! Zümm… lefeküdhetek melléd? Nagyon elfáradtam – szólt hozzám egy méhecske.
– Szia, méhecske! Gyere nyugodtan! – s félrehúzódtam a napozóágy jobb szélére.
– Köszönöm!
– Szívesen! Téged, hogy hívnak? – kérdeztem.
– György vagyok. És neked mi a neved?
– Eszternek hívnak.
– Melyik medencében fogsz fürödni? – érdeklődött a méhecske, és a szemem elé röppent.
– Az 1,20-asban – feleltem.
– Jaj, oda ne menj! Abban a medencében egy vízi sárkány él.
– De kíváncsi vagyok rá! – kiáltottam.
– Nem ajánlom, hogy odamenj!
– De én akkor is meg akarom nézni!
– Menj, de én nem megyek veled! – egyezett bele a méhecske.
Felpattantam és elszaladtam a medencéhez.
– Gyere elő, te nagy sárkány! Látni akar a királylány! Ha nem jössz ki, megbánod, nem leszek a barátod! – mondtam.
A víz buzogni kezdett, meglilult a színe, és előjött egy fej, két fej, három fej, négy fej, öt fej, hat fej, hét fej, két kéz, két láb, egy test és egy hosszú farok.
– Mit akarsz, te bolha? – ijesztő, mély hangon förmedt rám.
– Látni akartalak, de őszintén azt hittem, hogy nagyobb vagy.
– Te kis piszok, most bekaplak! – azzal tátotta is az ötödik száját, hogy lenyeljen. Éreztem a tüzes leheletét, és akkor megláttam, a méhecskét, aki megszúrta éles fullánkjával a sárkány ötödik nyelvét. Rettenetes ordítást hallottam.
– Eszter, ébresztő! Lehet menni fürödni! – hallottam anyukám hangját.
– Ha-ha-ha! Itt az a nagy sárkány! – nevettem fel, amikor megláttam a medence közepén levő szökőkutat. Odaúsztam, hogy közelebbről is megnézzem. Az ötödik nyelvén észrevettem egy tűhegynyi lyukat. Felnéztem és megláttam Györgyöt, a kicsi méhecskét.

2017 Marosvásárhely

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.