Zsoltész Anna Lilla: A varázskanál

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, és egy szegény ember. Egy kis kunyhóban éltek az erdő szélén.
Egy napon az ember elment horgászni, és meghagyta feleségének, hogy szedjen össze minden garast, amit otthon talál, és menjen el a vásárba, vegyen valami vacsorára valót. A lelkére kötötte, hogy bármennyire is szép dolgokat lát, ne vegyen mást, csak ennivalót. Az asszony el is ment a vásárba. Hosszasan sétálgatott a vásári portékák között, mikor meglátott egy embert, aki fakanalakat, fatányérokat árult. Nagyon megtetszett neki az egyik szépen festett fakanál. Tudta, hogy otthon majd nagyon leszidja az ura, de annyira tetszett neki a kanál, hogy nem bírta otthagyni. Annyi pénze még maradt, hogy tudott venni egy kis zöldséget. Mikor hazament gyorsan felrakta a levest főzni. Nemsokára hazaérkezett a szegény ember. Sajnos nem sikerült semmit fognia a bot végén kívül. Alig várta, hogy egyen egy tányér finom levest. Elkezdte kanalazni.
– Te asszony! Annyi pénzünk sem volt, hogy legalább egy kis kolbászt vegyél a levesbe? – kérdezte a szegény ember.

Bognár Gabriella illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

Az asszony elpirult, és elővette a fiókból az új kanalat. Az ember nagyon mérges lett.
– Hogy gondoltad, hogy az utolsó pénzünket is ilyen fölösleges holmira költöd?
Az asszony már megbánta, hogy megvette a kanalat. Próbált mindenben az ura kedvére tenni. Még fát vágni is elkísérte az erdőbe. Az asszony szemlesütve gyűjtötte a gyújtósnak való fát a kötényébe. Egyszer csak egy furcsa zajra lett figyelmes. Olyan volt, mintha kidőlt volna egy fa. Nem sokkal később jajveszékelést hallott. El kezdte keresni, hogy honnan jön a hang. Ekkor látta meg, hogy egy nagy farönk alá beszorult iciri-piciri manó az. Először nagyon megijedt, mert még soha nem látott igazi manót. El is akart szaladni, de a kismanó kérlelni kezdte:
– Ne félj tőlem! Segíts, kérlek!
Az asszony félve, de leemelte a manó lábáról a farönköt.
– Köszönöm! Hálás vagyok, amiért segítettél! Cserébe teljesítem egy kívánságodat – mondta a manó.
Erre az asszony elmesélte, hogy megharagította az urát, mert megvette azt a fakanalat, miközben ételre sincs pénzük.
– Azt kívánom, hogy soha többé ne kellejen éheznünk – mondta az asszony.
– Menj haza! Vegyél elő egy lábast, és egy fakanalat. Háromszor kondítsd meg a lábast, és mondd el a következő varázsszavakat: Fakanál tele tál, legyen teli minden száj! Ezen túl, ha így teszel mindig lesz étel az asztalon.
Az asszony nem nagyon hitt a manónak, ezért el sem mondta az urának a dolgot, hanem mikor hazaért elővett egy lábast, és a kanállal hármat kondított, majd elmondta a varázsigét. Alig hitt a szemének. A manó igazat mondott. A tál telis tele lett finom étellel. Mikor az ura hazajött boldogan mesélte el neki, hogy mi történt vele. Az ember megbocsájtott asszonykájának, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

2017 Gyöngyös

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.