Horváth Eszter: Rőtbunda néni kökényes pitéje

Rőtbunda rókaasszonyság nagyot nyújtózott vastag paplanja alatt, majd minden további lustálkodás helyett fürgén kipattant az ágyából. Alig várta, hogy tüsténkedhessen, hiszen vasárnap reggel volt, és ha vasárnap volt, akkor az bizony azt jelentette, hogy Rőtbunda néni Kökényes–berek valamennyi lakóját megvendégelte isteni finom, messze földön híres kökényes pitéjével. Kicsiktől a nagyokig mindenki várja ezeket a vasárnap délutánokat, mikor Rőtbunda néni kandallójának ropogását hallgatva finom teát kortyolgatnak, és kökényes pitét majszolnak. Ezért is érte Rőtbunda nénit villámcsapásként a felismerés, mikor a kamrából előhozott kökénylekváros csuprot szinte teljesen üresen találta. Talán egy–egy kökénylekváros kiflivégre még futotta volna belőle, na de a messze földön híres kökényes pitére már bizonyosan nem. „Ezt a szégyent! Micsoda balszerencse!”– tördelte a kezét Rőtbunda néni. „Na, ma délután Csőrkoppantó úr sem fog itt szunyókálni!”– a gondolattól aztán elkeseredett, szívszaggató sírásba kezdett. Jó nagyokat trombitált hímzett zsebkendőjébe, miközben szemeit törölgette, és szipogott. Ezt a hangos szipogást hallotta meg az éppen Rőtbunda néni háza előtt bandukoló Nyulka nyuszi. Óvatosan bekopogtatott, majd belépett:
– Rőtbunda néni, csak nincs valami baj? – kérdezte barátságosan.
A sírdogáló néni könnyes szemmel nézett fel zsebkendőjéből:
– Te vagy az, Nyulka? Bizony baj van, nagy csúfság esett meg velem! Ma el kell halasztanunk a hagyományos teadélutánt! Elf…, elfogy… elfogyott a kökénylekvár! – szipogta Rőtbunda néni, majd pironkodva lesütötte a szemét. Nyulka maga is megszeppent egy pillanatra, elvégre teljességgel elképzelhetetlennek tartotta, hogy ilyen eset megtörténhessen. Éppen Kökényes-berekben, éppen Rőtbunda néninél… Ez teljes képtelenség! Ahogy így morfondírozott magában, éppen remek kilátás nyílt Rőtbunda néni ablakából Kökényes-berek büszkeségére, a Nagy Kökényre! Roskadoztak az ágai az érett, ízletes bogyóktól. A dér már megcsípte őket, szinte mosolyogva hívogatták az arra járókat, gyere, kóstolj meg! Nyulka nyomban derűsebben látta a világot, ahogy fejében megfogant a megoldás. Egyszeriben felpattant, s kiszáguldott az ajtón, épp csak annyit kiáltott vissza a tanácstalanul pislogó Rőtbunda néninek:
– Ne aggódjon egy cseppet sem, mert itt bizony ma teadélután lesz! Hamarosan Kökényes-berek apraja és nagyja ott sürgölődött a Nagy Kökény környékén. Szedték az ízletes szemeket, egyik kosár telt a másik után. Nehogy egy darab is kárba vesszen, Bökkenő, a süni hátára gömbölyödve szurkálta fel tüskéire az elguruló kökényszemeket. Nyulka hatalmas ugrásokkal igyekezett a legmagasabban lévő gyümölcsöket is elérni, Bertold, a bagoly elmés beszólásokkal igyekezett fokozni a munkakedvet, Bikkmakk lompos farkán egyensúlyozta a csordultig telt kosarakat, Csőrkoppantó úr pedig maga válogatta ki a legegészségesebb szemeket, hogy csakis a legszebb, legízletesebb gyümölcsökből készüljön el a lekvár. Mert bizony ez volt Nyulka terve: friss lekvárt készítenek Rőtbunda néni hagyományos kökényes pitéjéhez. Mit tett eközben Rőtbunda néni? Hímzett zsebkendőjével felitatott egy könnycseppet a szeme sarkából – de ezek már örömkönnyek voltak, – majd szélsebesen elkezdte dagasztani a pite tésztáját, főzni a teát. Előkészítette a kockás plédjét, hátha Csőrkoppantó úr elszunyókál, és be kell takargatni. Elrendezgette a könyvespolcát, a kicsiknek kikészített néhány különlegesen szép, színes rajzokkal díszített mesekönyvet. Leporolta a sakktáblát, felrázta a vánkosokat, hogy minden tökéletes legyen. Mikor elérkezett a pillanat, hogy Rőtbunda néni az elkészült lekvárt a pitébe töltötte, mindenkinek a szája széles mosolyra húzódott. Ahogy a sülő sütemény illata belengte a szobát, és bekúszott az orrocskákba, úgy töltötte meg Kökényes-berek lakóinak szívét az öröm.
Azon a vasárnap délutánon különösen ízletes volt Rőtbunda néni messze földön híres kökényes pitéje. Olyannyira, hogy végül még Csőrkoppantó úr sem szenderedett el a kandalló előtti karosszékben.

2017 Zalaegerszeg