Ráduly Bálint Dávid: Brumi és a pacsirta

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy erdő, ahol nagyon sok állat élt. Az erdő mélyén volt egy barlang, ahol a medvecsalád lakott: az apamedve, az anyamedve és a három bocsuk.
Telt, múlt az idő, egyszer így szólt az apamedve:
– Drága gyermekeim, eljött az az idő, amikor el kell engedjünk titeket, most már kinőttétek a barlangot és már nagyon szűkösen férünk.

Ráduly Bálint-Dávid rajza

Összenézett a három bocs, és egyszerre kérdezték:
– De miért?
– Most mi lesz velünk?
– Hol fogunk élni?
– Mit fogunk enni?
Így válaszolt az apamedve:
– Nagyon sokat tanítottunk titeket, megtanítottunk mindenre, amire szükségetek van az életben.

Így hát nagyon szomorúan elbúcsúzott a három medvebocs és szomorúan elballagtak.Tanácskoztak, hogy mit tegyenek, merre menjenek. Arra a döntésre jutottak, hogy mindhárman elválnak és külön utakon próbálnak szerencsét.

Az egyik medvebocsot Bruminak hívták, aki nagyon félt attól, hogy mi lesz most vele, mit is kellene tegyen. Az erdőben leült egy fa tövére, és morgott nagy búslakodva.
Egyszer egy pacsirta repült arra és a vállára szállt. Megkérdezte tőle:
– Mi a baj medve barátom, miért szomorkodsz?
– Azért szomorkodom, mert el kellett hagyjuk a barlangunkat, mert már megnőttünk és nem tudom most, hogy merre menjek, mit tegyek.
Azt mondta a pacsirta:
– Ne keseregj, én segítek neked. Először is kell keresnünk egy barlangot, ahol meghúzhatod magad.
Így is tettek. Elindultak, hogy keressenek egy barlangot, de sajnos ez nem ment egykönnyen.
Nagyon sok barlangot találtak, de mind foglaltak voltak. Brumi nagyon el volt keseredve.
Azt mondta a pacsirta:
– Ne keseredj el, mert meglátod, hogy ránk köszönt a szerencse.
Esett az eső, villámlott, de Brumi és a kis pacsirta csak ballagott tovább és tovább. Egyszer már annyira kimerültek, hogy megpihentek egy fa tövébe és el is szunyókáltak. Ahogy reggeledett, a pacsirta felébredt és körberepülte a környéket. Repülés közben észrevett egy elhagyatott odút, amely vad gazzal volt benőve.
Gyorsan visszarepült Brumihoz és így szólt:
– Brumi, Brumi! Kelj fel gyorsan, találtam valamit!
Brumi megijedt, hogy mi történt és megszólalt ijedten:
– Mi a baj? Mi a baj?!
– Hát, hát… – mondja nagy örömében a pacsirta – Az van, hogy találtam egy elhagyatott odút.
Brumi örömében azt sem tudta mit tegyen.
– Gyere gyorsan megmutatom merre van.– mutatta a pacsirta az utat.
Brumi meglátta az odút és örvendett. Bebújt, bekukucskált, és látta, hogy senki nem lakik benne.
– Végre! Végre! – kiáltott fel Brumi.
Neki is láttak kitakarítani. Estére nagyon szép odú lett. Úgy örültek, olyan boldogok voltak.
Este leültek és elbeszélgettek. Így szólt Brumi:
– Úgy örülök, hogy találkoztam veled, lehet, hogy nélküled soha nem találtam volna meg ezt az odút.
Azt mondta a pacsirta:
– Én is nagyon örülök, soha nem gondoltam volna, hogy egy medve lesz a barátom.
Így hát teltek a napok és a hónapok, de a medve és a pacsirta soha nem hagyta el egymást.
Együtt sírtak, együtt nevettek és mindig eszükbe jutott, hogy milyen jó is ha az embernek van egy barátja.

2017 Kézdiszentlélek (Románia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.