Zink Dóra: A sötét nap

A nap nyáron általában süt és forróság van, de ez most megváltozott.
Egy gyönyörű napon világra jött egy olyan gyerek, aki nagyon szép volt, de rossz tulajdonságai voltak: legfőképpen fösvénynek, kötekedőnek és büszkének született meg ez a a fiú, aki azt a nevet kapta, hogy Levente. Egy csodálatos verőfényes napon azt mondta, minek a Nap, nem jó semmire. Ettől a mondattól kezdve sötét lett az egész Földön. A Hold meg a csillagok megpróbálták kérlelni a Napot, de nem sikerült túl fényesen. Azt motyogta a Nap, hogy aki ilyet mond, annak ez a jutalma. Levente elcsodálkozott, hogy kérése teljesült, örült is egy darabig, de aztán megbánta, hogy ilyet mondott. Így siránkozott:
– Bár ne mondtam volna, hogy menjen el!
Így szólt Leventéhez a Hold:
– Nem tettél okosan, három próbát kér tőled a Nap, te csak menj el hozzá!
– Jó, a Napért bármit! – mondta bátor és határozott hangon a fiú.
Bár igazából meg volt kicsit szeppenve Levente, de ezt nem szerette volna kimutatni. Mikor elhaladt a városnál, így mondták neki:
– Ezt jól megcsináltad kisfiam! Meg ám!
Még azok a gyerekek is csúfolták, akik kedvelték Leventét, de a fiú ezt motyogta magában:
– Megmutatom majd én nektek! Vissza fogom hozni a Napot!
A Naphoz egy repülőgép segítségével jutott el.
A csodálatos Felhőország kapujában megállt és ámulva nézte a különös teremtményeket. Voltak puffancsszerű lények, hosszúakat is lehetett találni, a griffsorok olyan színeseknek látszottak, mint a szivárvány, a faunok embereknek tűnő patás lények, úgy szaladtak, mintha átlátszóak lennének és csak a szél suhanását lehetne látni és az unikornisok csak úgy csapdosták szárnyaikat. Nem volt nehéz megtalálni a Napot, mert ő a királyuk ezeknek a furcsa teremtményeknek.
– Mindjárt gondoltam, hogy ott Felhőország közepén a legnagyobb kupolás épületben lesz. El is találtam.
A trónon ült és mérgesen ezt motyogta:
– Még, hogy én vagyok a felesleges!
Levente miután belépett a szobába, köszönt:
– Jó napot, Nap úr!
– Rossz napot neked is! – válaszolt gúnyosan, mit sem sejtve a Nap.
– Tudja – folytatta Levente kicsit megszeppenve – én vagyok az a fiú, aki megsértette magát, és jöttem bocsánatot kérni.
– Az nem csak úgy megy, hogy bocsánatot kérsz, ki kell állnod három próbát! – mondta azt gondolva, hogy úgy is elveszti már az első próbát. Az első feladatod fiúcska, hogy egy jeges teremből kijuss úgy, hogy dühös, tűzokádó sárkányok őriznek. A második egy bazilikusz legyőzése. A bazilikusz feje kakas, teste gyík és a farka egy kígyó. Aki ránéz, az kővé dermed, lehelete mérgező. A harmadik próba egy tornádó elleni küzdelem.
Egyből neki is fogtak az első feladatnak. Leventénél mindig van legalább egy jó nyúlós rágógumi. Hatalmas buborékra felfújt kettőt, hogy elkergesse a sárkányokat. Sikerült is neki.
A sárkányok így örültek:
– Nézd, nézd ott egy óriás, pattogós és gyönyörű színű labda!
– Tényleg, tényleg! Futás utána!
– Igen, igen futás!
Addig Levente felfújt még egy rágógumit és kirepült a lyukon vele. A nap mérgesen rikoltotta:
– Jöjjön a második próba!
Egy kerítésen belül várta a fiút a bazilikusz. Levente kiszedte a kerítés egyik lábát és rádobta erre a gonosz lényre. Először azt hitte, hogy nem győzte le a szörnyet, de egy perc múlva a földre dőlt. A fiú szerint a király azt mormogta:
– Na, most aztán elég legyen!
A harmadik feladat következett. A tornádó legyőzése. Amikor elkezdődött a próba, eléggé meglepte Leventét a tornádó erősen magához vonzó ereje. Kis idő múlva észrevette, hogy ez csak egy mű tornádó, a kikapcsoló gombja a másik oldalon volt. Átvergődött a fiú ezen a szélviharon a túlsó oldalra a kikapcsoló gombig és mikor azt megnyomta, tényleg leállt. Mind a három próbát kiállta a fiú és nyert. A nap pedig állta a szavát: visszament a helyére és újra sütött. Levente boldogan indult haza. A városban mindenki őt dicsérte a következőképpen:
– Gratulálunk te bátor fiúcska! – így a festő.
– Na, ez a beszéd! – megveregették Levente vállát a barátai.
– Csak így tovább, maradj ilyen és ne veszítsd el a fonalat! – bátorította a fiút a polgármester.
Levente megköszönte a sok-sok gratulációt, bátorítást és dicséretet. Ez a fiú egyszer is mindenkorra megtanulta, hogy ne becsüljük le a régi dolgokat, mert egy öreg ugyanolyan jó, mint egy fiatal. Aki találkozik egy ilyen fiúval, mint Levente, ne higgye azt, hogy örökre rossz marad.

2017 Megyercs (Szlovákia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.