Zink Dóra: A sötét nap

A nap nyáron általában süt és forróság van, de ez most megváltozott.
Egy gyönyörű napon világra jött egy olyan gyerek, aki nagyon szép volt, de rossz tulajdonságai voltak: legfőképpen fösvénynek, kötekedőnek és büszkének született meg ez a a fiú, aki azt a nevet kapta, hogy Levente. Egy csodálatos verőfényes napon azt mondta, minek a Nap, nem jó semmire. Ettől a mondattól kezdve sötét lett az egész Földön. A Hold meg a csillagok megpróbálták kérlelni a Napot, de nem sikerült túl fényesen. Azt motyogta a Nap, hogy aki ilyet mond, annak ez a jutalma. Levente elcsodálkozott, hogy kérése teljesült, örült is egy darabig, de aztán megbánta, hogy ilyet mondott. Így siránkozott:

Zink Dóra rajza

– Bár ne mondtam volna, hogy menjen el!
Így szólt Leventéhez a Hold:
– Nem tettél okosan, három próbát kér tőled a Nap, te csak menj el hozzá!
– Jó, a Napért bármit! – mondta bátor és határozott hangon a fiú.
Bár igazából meg volt kicsit szeppenve Levente, de ezt nem szerette volna kimutatni. Mikor elhaladt a városnál, így mondták neki:
– Ezt jól megcsináltad kisfiam! Meg ám!
Még azok a gyerekek is csúfolták, akik kedvelték Leventét, de a fiú ezt motyogta magában:
– Megmutatom majd én nektek! Vissza fogom hozni a Napot!
A Naphoz egy repülőgép segítségével jutott el.
A csodálatos Felhőország kapujában megállt és ámulva nézte a különös teremtményeket. Voltak puffancsszerű lények, hosszúakat is lehetett találni, a griffsorok olyan színeseknek látszottak, mint a szivárvány, a faunok embereknek tűnő patás lények, úgy szaladtak, mintha átlátszóak lennének és csak a szél suhanását lehetne látni és az unikornisok csak úgy csapdosták szárnyaikat. Nem volt nehéz megtalálni a Napot, mert ő a királyuk ezeknek a furcsa teremtményeknek.
– Mindjárt gondoltam, hogy ott Felhőország közepén a legnagyobb kupolás épületben lesz. El is találtam.
A trónon ült és mérgesen ezt motyogta:
– Még, hogy én vagyok a felesleges!
Levente miután belépett a szobába, köszönt:
– Jó napot, Nap úr!
– Rossz napot neked is! – válaszolt gúnyosan, mit sem sejtve a Nap.
– Tudja – folytatta Levente kicsit megszeppenve – én vagyok az a fiú, aki megsértette magát, és jöttem bocsánatot kérni.
– Az nem csak úgy megy, hogy bocsánatot kérsz, ki kell állnod három próbát! – mondta azt gondolva, hogy úgy is elveszti már az első próbát. Az első feladatod fiúcska, hogy egy jeges teremből kijuss úgy, hogy dühös, tűzokádó sárkányok őriznek. A második egy bazilikusz legyőzése. A bazilikusz feje kakas, teste gyík és a farka egy kígyó. Aki ránéz, az kővé dermed, lehelete mérgező. A harmadik próba egy tornádó elleni küzdelem.
Egyből neki is fogtak az első feladatnak. Leventénél mindig van legalább egy jó nyúlós rágógumi. Hatalmas buborékra felfújt kettőt, hogy elkergesse a sárkányokat. Sikerült is neki.
A sárkányok így örültek:
– Nézd, nézd ott egy óriás, pattogós és gyönyörű színű labda!
– Tényleg, tényleg! Futás utána!
– Igen, igen futás!
Addig Levente felfújt még egy rágógumit és kirepült a lyukon vele. A nap mérgesen rikoltotta:
– Jöjjön a második próba!
Egy kerítésen belül várta a fiút a bazilikusz. Levente kiszedte a kerítés egyik lábát és rádobta erre a gonosz lényre. Először azt hitte, hogy nem győzte le a szörnyet, de egy perc múlva a földre dőlt. A fiú szerint a király azt mormogta:
– Na, most aztán elég legyen!
A harmadik feladat következett. A tornádó legyőzése. Amikor elkezdődött a próba, eléggé meglepte Leventét a tornádó erősen magához vonzó ereje. Kis idő múlva észrevette, hogy ez csak egy mű tornádó, a kikapcsoló gombja a másik oldalon volt. Átvergődött a fiú ezen a szélviharon a túlsó oldalra a kikapcsoló gombig és mikor azt megnyomta, tényleg leállt. Mind a három próbát kiállta a fiú és nyert. A nap pedig állta a szavát: visszament a helyére és újra sütött. Levente boldogan indult haza. A városban mindenki őt dicsérte a következőképpen:
– Gratulálunk te bátor fiúcska! – így a festő.
– Na, ez a beszéd! – megveregették Levente vállát a barátai.
– Csak így tovább, maradj ilyen és ne veszítsd el a fonalat! – bátorította a fiút a polgármester.
Levente megköszönte a sok-sok gratulációt, bátorítást és dicséretet. Ez a fiú egyszer is mindenkorra megtanulta, hogy ne becsüljük le a régi dolgokat, mert egy öreg ugyanolyan jó, mint egy fiatal. Aki találkozik egy ilyen fiúval, mint Levente, ne higgye azt, hogy örökre rossz marad.

2017 Megyercs (Szlovákia)