Juhász Dávid: A legfélénkebb lovag

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Kovács Áron Tamás illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

 

 

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, élt egy király. Mindig búslakodott, hogy egyetlen leánya nem akart férjhez menni. Gondolkodott, hogy mitévő legyen. Végül arra jutott, hogy bejelenti, országában lovagiskolát nyit, ahol hős lovagokat képeznek. A fő próbatétel egy sárkány megölése lesz. Amelyik lovagjelölt leghamarabb teljesíti, annak adja lányát. Ezt meghallották a fiatalok az országában, és rengeteg 

jelentkező akadt. Köztük volt egy fiatal legény, aki nagyon félt ám a feladattól, de a többiek addig szekálták, hogy ő is menjen, hogy végül rábeszélték és igent mondott a nagy kalandra.
Hamarosan elkezdődött a lovagi kiképzés. Az első feladat egy szalmából készült sárkány leszúrása volt. Ezt mindenki könnyűnek találta, csak a félénk lovagnak nem sikerült elsőre megoldania a feladatot. Aztán jött a védekezés-próba. Mindenki szaladt, felvett egy pajzsot, és egymáson gyakorolva próbálták megtanulni a leghatásosabb védelmi fortélyokat. A félénk lovagnak azonban nem jutott pár, ezért nem tudott gyakorolni. Az utolsó iskolai feladatnál a kis lovag elhatározta, hogy nagyon fog igyekezni, bár nem egészen értette, hogy mit is jelent a nagyság-gyakorlat. A feladat abból állt, hogy valamiképpen meg kellett mutatni a bennük lévő tüzet. A többiek nyaktörő mutatványokkal kápráztatták el mestereiket, saját készítésű fegyvereket hoztak eléjük, de a félénk lovag elmenekült a kihívás elől. Mivel várták, hogy mivel áll elő, ezért elindultak a többiek megkeresni, majd amikor rátaláltak az erdőben, akkor kicsúfolták, kinevették a gyávasága miatt.
Amikor másnap a király parancsot adott, hogy induljanak sárkányt ölni, akkor a „hősök” közül többnek is az inába szállt a bátorsága, és nem indultak útnak. Végül hárman maradtak, akik készülődni kezdtek a nagy útra. Mire észbe kaptak, már mindenki elindult haza, csak a félénk lovag téblábolt ott elkeseredetten. Megszólították, hogy tartson velük fegyverhordozóként, és ne féljen, majd ők megvédik az út során. Hamar megtalálták a sárkánybarlangot. Bementek, de először sehol nem látták a sárkányt. Aztán a nagy sötétségből hirtelen előbukkant! Megkérdezte: „Mit kerestek ti itt?” A három lovag azonnal menekülőre fogta, megfeledkezve a fegyverhordozójukról. A sárkány jót mulatott ijedelmükön, mire a félénk lovag is elkezdett vele nevetni. Elkezdtek beszélgetni a sárkánnyal. Kiderült, hogy a sárkány kedves, és egyáltalán senkit sem akar bántani. A félénk lovag erre elmesélte történetét, hogy miként került oda a sárkánybarlangba, és hogy sem a királylány kezére, sem a sárkány vérére nem vágyik. A sárkány jót nevetett a kalamajkán, így a félénk lovag megkérte, hogy repítse őt fel a magasba, és repüljenek be a várudvarba. A sárkány beleegyezett, és amikor a palotában meglátták őket, mindenki eltátotta a száját. A királylánynak nagyon megtetszett a sárkányháton feszítő lovag, és azt mondta, hogy őt választja férjéül. A félénk lovag, miután megismerkedett a királylánnyal, rájött, hogy a lány kedves és okos, és egyáltalán nem szereti a vérszomjas embereket. A félénk lovag megváltoztatta véleményét a királylányt illetőleg, és hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. Királyként az első rendelkezése az volt, hogy országában a sárkányokat senki nem bánthatja!

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.