M. Jósvai Éva: Az első hóban

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Az ősz már beburkolta mesés színeibe az erdőt. Pocok Panka az erdő széle melletti vackuk egyik bejáratánál beszélgetett bátyjával, Pocok Palkóval:
– Nagyapa mesélte, hogy először ilyen tarka színbe öltöznek a fák, majd ledobálják ezeket a leveleket, azután már jön a tél és leesik a hó – büszkélkedett Palkó tudásával húgocskájának.
– Hó? – kerekítette el barna szemecskéit Panka – Az micsoda?
– Fehér és nagyon hideg – felelete bizonytalanul bátyja – de alagutakat áshatunk benne és azokban lehet játszani.
Ettől a naptól kezdve Panka minden reggel izgatottan dugta ki az orrát, hátha végre leesett a HÓ! Hosszú hetekig csalódottan ballagott vissza édesanyjához, de egy reggel végre! Ki sem jutott a mezőre, fehér, gyenge fényben derengő hideg valami zárta el a bejáratot. Panka izgatottan rohant vissza édesanyjához, aki éppen a nagypapával beszélgetett.
– Anya! Anya! Leesett a hó! Gyere, nézd meg! Palkóval és Pirivel ásunk benne alagutat és abban fogunk játszani!
– Csak óvatosan, drága unokáim! – intette őket az ősz bajszú nagyapó, de a két rosszcsont pocokgyerek már rohant is ásni az alagutat.

Dörössi Adrienn illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

Bagoly Berta éhesen és reményt vesztetten üldögélt egy csupasz ágon. Előző nap nem sikerült ennivalóhoz jutnia, az összes kiszemelt pocok, egér megmenekült. Reggelre meg vastag hólepel takarta be a hatalmas mezőt, s míg el nem olvad, a pockok az alatta fúrt alagutakban járnak az élelmük után. Így még nehezebb lesz őket észrevenni, ebédül megszerezni. Fáradó szemmel vizsgálta a csillogó fehér leplet, de sehol sem látta, hogy mozognának alatta…
Pocoknagyapó fájós lábaival sietett unokái után, sikerült is utolérnie őket, mielőtt az első mozdulatokat megtették volna:
– Drága unokáim! Azt már megtanultátok, hogy óvatosan kell közlekedni a mezőn, mert meglát benneteket a Bagoly, fölkap és elvisz. Most azt gondoljátok, hogy a vastag hótakaró megvéd titeket az Ő éles szemétől! Sajnos nincs így! A Bagoly szeme éles, átlát a havon is! Látja, ha szaladtok, játszotok a hó alatt!
A csintalan pocokgyerkőcöknek nem igazán tetszett a figyelmeztető szó, de mégis lassú mozdulatokkal láttak az ásásnak és csak a vacok közelében fúrtak rövidke alagutakat…
Bagoly Berta feladta a hiábavaló várakozást, fáradt szárnycsapásokkal átlebegett a mező másik sarkába, ahol nem volt ilyen gondoskodó nagyapjuk a havazásnak örvendező pocokcsemetéknek…
Pocoknagyapó örömteli mosollyal nézte vidáman játszadozó unokáit és visszacsengett fülébe, amit valaha ő hallott a nagyapjától: „Lassan áss, tovább élsz!”

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.